Ciel's unwavering will and Sebastian's persistence bring them together in this world...
2013. május 25., szombat
Kék komornyik
Mivel a lektorom most nagyon elfoglalt és nem akarom ezzel terhelni, a ti türelmetekkel pedig nem akarok visszaélni, ezért ide töltöm fel a Kék Komornyik következő fejezetét :) Nagyon örülnék minden véleménynek :) Jó olvasást :) ( katt a további bejegyzésekre :3)
2013. május 18., szombat
Wancsiii :3
Mivel a tegnapi nap Tinu mellett még egy drágámnak volt szülinapja, ezért természetesen neki is írtam, csak pöppet mást :3 Wancsii, nem tudom, hogy mennyire fedezhető fel a K projectes vonulat ebben a szöszben, de remélem, nem tagadod le, hogy ismersz >< AU, de nagyon :D Modern idős szösz :3
Boldog születésnapot! :)
Ciel
kelletlenül húzta el a száját:
- Ne
már!
Sebastian,
aki a telefonján éppen a gyár problémás (és persze piszkos) ügyeit intézte,
kárörvendő pillantást vetett rá a napszemüvege mögül. Mélyreható, sötét
pillantást, amilyenre csak egy Pokolban nevelkedett démon képes.
-
Márpedig muszáj- jegyezte meg mélyen búgó hangon- Ha sikert akarunk,
áldozatokat is kell hoznunk. Egyébként meg illik önhöz.
- Fogd
be, vagy egyenként égetem ki a belső szerveidet!- morogta a fiatal nemes,
továbbra is világfájdalmas képet vágva.
Egy
démont kellett becserkésznie. A kék egyenruhás, kusza, ébenfekete hajú
szörnyeteg szemet vetett rá… be akarta kebelezni a lelkét, ami érthető módon,
még az egyébként higgadt Sebastiant is felbosszantotta.
Így azt
tette, amihez talán a legjobban értett: csalit csinált a gazdájából, hogy még
csábítóbbá tegye a fajtársa előtt. Azután csak meg kell várnia, hogy elődugja
az orrát és..
-
Utállak. – Ciel hanyag mozdulattal tette fel a sapkát és hóna alatt az
ütött-kopott gördeszkával elindult a forró aszfalton. Várt.
Tinu :3
Sebastian
úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre, de a szeme alig észrevehető
összeszűküléséből arra következtettem, hogy pontosan tudja mi történt. Tudja,
ahogy mindig.
A levél
felbontva hevert előttem, kitárulkozva, akárcsak Baudelaire versében az út
mentén rothadó tetem. A tartalma legalább ilyen gusztustalan volt…
- Mégis
mi a franc ez? – kérdőn húztam fel a szemöldökömet, és vádló mozdulattal a
kezeim közé csippentettem a boríték sarkát- Kik ezek… akikről ír?-
Rápillantottam a papirosra- Rokita és Boruta… te jó ég, mégis milyen elfuserált
nevek ezek? Mondjuk még mindig jobb, mint a Crowley… Istenem, ezeknek mégis hol
volt az anyjuk, amikor a névadásra került a sor?
Sebastian
szája sarkában egy elkövetkezendő mosoly halovány árnya bujkált, csakis arra
várva, hogy egyetlen cinkos pillantással a felszínre kerüljön.
- Ezek
démon nevek, Fiatalúr. Személyesen ismerem is őket, bár nem igazán állunk
meghitt kapcsolatban… Crowley mára eljutott addig a pontig, hogy a másik
közelsége, olyan éltető dolog lett számára, mint a halandóknak a levegő, az
étel, vagy a víz. Rokita és Boruta pedig… nos, kellemes társaságnak
bizonyultak, amikor bajt kellett keverni.
Éreztem,
hogy a szám megvonaglik a nem túl sikeresen elrejtett véleményem miatt a
démonokról. Ismét vetettem egy pillantást a levélre: „ Tudom, hogy kicsoda a
komornyikod. Olyan, mint Rokita, Boruta és Crowley. És mind tudjuk, hogy ők
kicsodák.”
- Úgy
látszik valaki rájött. – Meglepett, hogy mennyire hidegen hagy az ügy. Hiszen a
jövőmről, a bosszúmról volt szó…
Bíztam
az ereimben folyó ősi, hamisítatlan, angol vérben. Rossz csillagzat alatt
születünk, ez igaz, de mindig megtaláljuk a módját, hogy erőt kovácsoljunk
ebből. Játszadozó gyerekek vagyunk csupán, akik hóembereket kényszerítenek
térdre, majd lenyakazzák őket.
És ha
netalántán elragadna minket a halál, és egészen a Pokol éjsötét lakkal bevont,
kénkő kapujáig keringőzne velünk, kissé kopott estélyi ruhájában, az emlékünk
mindig megmarad. Mert nekünk mindig lesznek történetíróink, akik szavakba rendezik
a káoszt, és megzabolázva az élet mélységének kifürkészhetetlenségét,
visszahozzák az életbe a rég porrá lett világokat.
Boldog születésnapot! :)
Boldog születésnapot! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)