Drabble 1

A címet Alice-tól kaptam, itt is nagy puszi és ölelés érte :D <3 

Azonnal megtetszett és teljesen elszaladt a fantáziám, olyan tájakon barangolva, amik már egy ideje bizony használaton kívül voltak : a könnyed, humorosabb írások tájain:P  

Ez a részem eléggé berozsdásodott, jó volt megtornáztatni kicsit. A humor... nos, angol. Angol humor pedig nincs :D

George Mikes írta egyszer: " Az angolok mindent kitűnő humorérzékkel fogadnak. Csak akkor sértődnek meg, amikor közlöd velük, hogy nincs humorérzékük."

Elveszett kismacska

 Nekünk, démonoknak csak pár törvényünk van, ha ugyanis több lenne, fellázadnánk ellenük a természetünk miatt. Ezen törvények közül azonban némelyik rettentően nevetséges és primitív.

Vegyük csak például azt, miszerint egy démon nem köthet szerződést egy állattal és ebből kifolyólag pecsétet sem tehet rá. Mégis ki volt az a szentnek való, áldott lélek, aki kitalálta ezt a sületlenséget? A Pokol legmélyebb vermében, a legforróbb lángokon kellene elégetni!

Mert kérdem én, mégis mit tegyen az a démon, aki sehol sem találja a macskáját, a többi macska miatt pedig képtelen megérezni a szagát? Ráadásul, csupán a kellő bonyolultság érdekében, tegyük fel, hogy az említett démon gazdája allergiás a macskákra, akiket egyszerűen csak úgy hív, hogy átkozott dögök, ha jobb kedve van, akkor pedig a nyávogó, képmutató szőrgombócok nevet kapják tőle.

Ha pedig az elkóborolt kismacska és az allergiás gazda találkoznak, a démonnak új fejet kell növesztenie a korábbi leordított helyett.

Nos, ez a probléma nem is létezne, ha tudnék pecsétet tenni arra a macskára és így mindig érzékelném a jelenlétét, de ez persze, mint a leglogikusabb megoldások nagy többsége, tilos.

És azt azért nem kockáztatom meg, hogy magával a nagy Luciferrel kelljen farkasszemet néznem. Hiszen, viszonyítsunk csak: a Fiatalúr és Lucifer… Lucifer és a Fiatalúr. Hm, igazából nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy melyik a rosszabb.

Mindegy, most nem szabad ezen gondolkoznom, meg kell találnom Mariát. Belegondolva, nem tudom, hogy miért választottam neki ezt a nevet. Mindenesetre, ha a Fiatalúr előbb talál rá, mint én, minden eddigi erőfeszítésem hiábavalóvá válik.

A drágaságaim elrejtése a leglehetetlenebb helyeken ( megtanultam, hogy a macskák nehezen viselik, ha befalazzák őket), a zakómra rátapadt szőrök órákon át tartó leszedegetése ( csak, hogy egy hasonlattal éljek, olyan ez, mintha a Kínai Nagyfalat hordanám szét apró kavicsokban ) és az etetésükhöz szükséges dolgok beszerzése ( szerintem teremtettem egy új angol legendát, amikor éjszaka egyik kezemben egy tehénnel a másikban pedig csirkékkel szaladgáltam).

- Fiatalúr, elnézését kérem, csak azért jöttem, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e.

Ott ül az íróasztalánál, az arca sima és közönyös, nem árul el felháborodást. Ezek szerint Maria még nem járt itt. Hál’Is… nem, ezt azért nem, ilyen mélyre nem süllyedek.

- Amint látod, még élek- mordul rám, tovább olvasva a jelentéseket.

- Értem, elnézést, hogy zavartam- hajolok meg- További jó munkát!

Vajon hol lehet Maria? Talán még sincs a kastélyban?

- Egyébként… ha azt a nyivákoló dögödet keresed, az előbb dobtam ki az ablakon.

Hogy az a kénköves…

- Elnézést kérek. Ígérem soha többé nem fog előfordulni. Elővigyázatlan voltam.

- Ha jól láttam talpra esett- folytatja, mintha nem is hallana. Hófehér kezébe vesz egy tollat és ír valamit az előtte fekvő jelentésre, továbbra sem nézve rám- Ezeket a képmutató szőrgombócokat nem valami egyszerű eltávolítani az útból.

- Talán a szívósságuk miatt vagy ennyire a bolondjuk. - Elhúzza a száját.

Tehát innen fúj a szél. Ki hitte volna? Érzem azt a gúnyos, elégedett mosolyt az arcomon, aminek nem kellene ott lennie, de hiába próbálom eltüntetni. Az én gazdám!

- Ne aggódjon Fiatalúr, önt egy egész macskaseregért sem cserélném el.

Sikerül időben kicsusszannom a szobából, így a Poe kötet az ajtón csattan és nem rajtam. Nem tudok elfojtani egy cinikus kuncogást, ahogy meghallom a gazdám hangját:

- Legközelebb kitekerem a nyakát, idióta!

Hm, talán többször kellene szem elől vesztenem Mariát ezért a reakcióért. Hiába, a féltékenység mindig is a kedvenc lélek fűszereim közé tartozott…

Van egy kismacskám, akit sosem veszítenék el. És nem csak azért, mert rajta pecsét is van…