100. bejegyzés

100. Bejegyzés

Kiddy és a Kuro

Nem igazán tudtam, hogy miről is írjak ebben a bejegyzésben. Valami különöset, valami klasszat akartam témának választani, de sorra vetettem el az ötleteket. Végül úgy döntöttem, hogy azt írom le, hogy én miért szeretem a Kurot. Ez se nem különös, se nem klassz (ki érti az emberi logikát?) de talán elmegy 100. bejegyzésnek :)

Ömlengés on: Nagyon sok animét láttam, sok mangát olvastam, de a Kuroshitsuji volt az egyetlen, ami tényleg mély nyomot hagyott bennem és hozzáadott valamit a jellememhez. A karakterek (még a mellékszereplők is) csodálatosan megrajzolt személyiségekkel rendelkeznek, teljesen élethűek, tudunk velük szimpatizálni illetve tudjuk őket utálni is. Nem sablon jellemek, mindnek megvannak a saját céljai, a saját múltja, a saját érzései stb. Az, hogy ezek néha keresztezik egymást, az Élet tragédiája.

A történet  rendkívül sok ággal rendelkezik, nagyon szövevényes, izgalmas és a komoly részeket ütős humorral oldja fel a sensei. Erről ennyit, ezt nem akarom jobban kifejteni. *lusta*

Még csak annyit ehhez a részhez, hogy nem egy átlagos Fausti elemekkel operáló történet. Tud újat mutatni Marlowe, Goethe, Mann és Bulgakov sztorija után is.  *Marlowe Faustusa hangoskönyvben az igazi xD*

Végezetül (mert kétlem, hogy a véleményem bárkit is érdekelne, ezért rövidre szabom) : Az különösen tetszik nekem, hogy nem az van, ami számtalan helyen, azaz "Ez a helyes út, ezt kell követni!" Nem! Ciel, aki olyan esendőn emberi, és mégis példaképként is lehet rá tekinteni, megteremti a saját útját, és magasról tesz rá, hogy ez helyes-e vagy sem. És miközben végigmegy rajta, nem felejti el, hogy ember, nem válik szörnyeteggé, mint egyesek a világban. Magasan mindenki felett áll, ugyanakkor mégsem. És ebben ( nevessetek nyugodtan) van valami Krisztusi... 

                                                       Ömlengés off.