Beszámoló

Hatalmas ölelés Sophie-nak, aki olyan kedves volt, hogy küldött egy conos beszámolót :) Nagyon szépen köszönöm :D 

Na szóval.. Szombaton a Hungexpoban garázdálkodva nem egy Kurossal találkozhattunk, mint ahogy az már megszokható.^^

Első körben elkaptam egy Cielt, és egy Sebastiant közös képre, majd találkoztam még egy Sebivel, és egy Claudeot is láttam, illetve nem maradhatott el a gyönyörűséges Ciel Lady sem. Volt egy eszméletlenül jó Grell cp is, akinek valahogy (egyszerűen nem tudom kitalálni, hogy..) még a fogai is olyanok voltak, mint Grellnek, és viselkedés tekintetében is hajazott rá. Volt még egy Grell, aki "Sebastian ölj meg!" táblával járkált, amin röhögtem egy sort. Láttam még egy Aloist is, viszont ami meglepett, hogy egyetlen Undertakerrel sem találkoztam. Most vagy elkerültük egymást (amilyen szerencsétlen vagyok), vagy pedig tényleg nem voltak (ami egyenlő a halálommal) , de az tuti, hogy akármennyire árgus szemmel figyeltem, egyet sem láttam.

Ezen kívül most is ment az egész napos hülyülés, és tényleg minden igazán jó volt..megint. A közös Gangam style táncról nem is beszélve.. (ahol a Pikkachuk nagyon nagyot alakítottak.) És befejezésképpen: Nagyon boldogságosan boldog vagyok, mivel szereztem egy kulcstartót, amin Ciel egy bociruhában van, szarvakkal, meg farokkal, és eszméletlenül édes fejet vág..!!*-* Egész nap azzal fangirlködtem, és Ciel Ladynek is megmutattam, amikor vele csináltam közös képet. Nem kell mondanom, neki is tetszett.^^ (De kinek ne tetszene? :O annyira kis kawaii)

A Cieles kulcstartót egyszer ellopom xD Azon viszont tényleg csodálkozom, hogy nem láttál Undertaker-t, hiszen a mangában éppen most alakított nagyot... lehet, hogy még túl friss az élmény :)

82. Fejezet

Nemrég kijött a manga 82. fejezete, aminek a címét leginkább így fordíthatnánk le: Hangosan felnevetni.

Nem akarok túl sok helyet pazarolni erre a dologra, mert... na.

SPOILER

Kifakadás

Értem én, hogy ez az arc igazi csemege a sportrajongóknak, kuriózum, ahol Yana-sensei elhagyja egy picit a viktoriánus sallangokat, de... DE: nem tudja mivel helyettesíteni őket. Olyan ez, mintha a csokis, lekváros palacsintából kivennék a csokit, és nem raknak be helyette, teszem azt: málna pudingot. Mert ez így nem TELJES. És ez engem, aki köztudottan hatalmas kurofan, nagyon idegesít. 

És az sem szimpi, hogy a sensei elhúzza ezt az ügyet. Mert bár a detektíves ügy is rendesen szét lett húzva, de könyörgöm! Ott minden fejezetre jutott valami fordulat, itt meg? Szerintem küldjünk a sensei-nek sok energiát :/

Kifakadás vége

- A borító ritka gyönyörű.

- Kiderül, hogy Derrick egy zombi, ami meglepő, de már megint az előző ügynél vagyunk. Lehet, hogy csak én nem szeretem a zombikat, de nekem a Campagniás arcnál elegem lett belőlük.

-Edward egyre férfiasabb és szimpibb. Azért van még mit tanulnia. :3

- Ciel mindenki előtt megidézi Sebastiant... ezt csak az én logikám nem bírja el? O.o

-Látványos elfogás. (Megjegyzem: ezt a trükköt már az első fejezetben is láttuk.)

- Undertaker az igazgató. Édes, drága, imádom, de már megint nem látjuk a szemeit!!! O.O

Szóval röviden ennyi. Hosszan se sokkal több. Nem rossz, de én még mindig többet várok a sensei-től :)

. 

Yana..yanayanayanayana

Nem vagyok benne teljesen biztos, de ha a nyomornegyedben tengődő, csontsovány logikám nem hagyott cserben, akkor Yana-sensei ide pakolja fel a vázlatait: katt

Kék komornyik

Mivel a lektorom most nagyon elfoglalt és nem akarom ezzel terhelni, a ti türelmetekkel pedig nem akarok visszaélni, ezért ide töltöm fel a Kék Komornyik következő fejezetét :) Nagyon örülnék minden véleménynek :) Jó olvasást :) ( katt a további bejegyzésekre :3)

Wancsiii :3

Mivel a tegnapi nap Tinu mellett még egy drágámnak volt szülinapja, ezért természetesen neki is írtam, csak pöppet mást :3 Wancsii, nem tudom, hogy mennyire fedezhető fel a K projectes vonulat ebben a szöszben, de remélem,  nem tagadod le, hogy ismersz >< AU, de nagyon :D Modern idős szösz :3

Boldog születésnapot! :)

Ciel kelletlenül húzta el a száját:

- Ne már!

Sebastian, aki a telefonján éppen a gyár problémás (és persze piszkos) ügyeit intézte, kárörvendő pillantást vetett rá a napszemüvege mögül. Mélyreható, sötét pillantást, amilyenre csak egy Pokolban nevelkedett démon képes.

- Márpedig muszáj- jegyezte meg mélyen búgó hangon- Ha sikert akarunk, áldozatokat is kell hoznunk. Egyébként meg illik önhöz.

- Fogd be, vagy egyenként égetem ki a belső szerveidet!- morogta a fiatal nemes, továbbra is világfájdalmas képet vágva.

Egy démont kellett becserkésznie. A kék egyenruhás, kusza, ébenfekete hajú szörnyeteg szemet vetett rá… be akarta kebelezni a lelkét, ami érthető módon, még az egyébként higgadt Sebastiant is felbosszantotta.

Így azt tette, amihez talán a legjobban értett: csalit csinált a gazdájából, hogy még csábítóbbá tegye a fajtársa előtt. Azután csak meg kell várnia, hogy elődugja az orrát és..

- Utállak. – Ciel hanyag mozdulattal tette fel a sapkát és hóna alatt az ütött-kopott gördeszkával elindult a forró aszfalton. Várt.

Tinu :3

Van egy fiatal hölgyemény, akinek bizony tegnap volt a szülinapja, csak a gépem megmakacsolta magát :3 Boldog szülinapot Tinu! :D Próbáltam olyan dolgokat tenni ebbe a szöszbe, amiket szeretsz, és az írásaidból vett idézetekkel is találkozhatsz, ha figyelsz ;) 

Sebastian úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre, de a szeme alig észrevehető összeszűküléséből arra következtettem, hogy pontosan tudja mi történt. Tudja, ahogy mindig.

A levél felbontva hevert előttem, kitárulkozva, akárcsak Baudelaire versében az út mentén rothadó tetem. A tartalma legalább ilyen gusztustalan volt…

- Mégis mi a franc ez? – kérdőn húztam fel a szemöldökömet, és vádló mozdulattal a kezeim közé csippentettem a boríték sarkát- Kik ezek… akikről ír?- Rápillantottam a papirosra- Rokita és Boruta… te jó ég, mégis milyen elfuserált nevek ezek? Mondjuk még mindig jobb, mint a Crowley… Istenem, ezeknek mégis hol volt az anyjuk, amikor a névadásra került a sor?

Sebastian szája sarkában egy elkövetkezendő mosoly halovány árnya bujkált, csakis arra várva, hogy egyetlen cinkos pillantással a felszínre kerüljön.

- Ezek démon nevek, Fiatalúr. Személyesen ismerem is őket, bár nem igazán állunk meghitt kapcsolatban… Crowley mára eljutott addig a pontig, hogy a másik közelsége, olyan éltető dolog lett számára, mint a halandóknak a levegő, az étel, vagy a víz. Rokita és Boruta pedig… nos, kellemes társaságnak bizonyultak, amikor bajt kellett keverni.

Éreztem, hogy a szám megvonaglik a nem túl sikeresen elrejtett véleményem miatt a démonokról. Ismét vetettem egy pillantást a levélre: „ Tudom, hogy kicsoda a komornyikod. Olyan, mint Rokita, Boruta és Crowley. És mind tudjuk, hogy ők kicsodák.”

- Úgy látszik valaki rájött. – Meglepett, hogy mennyire hidegen hagy az ügy. Hiszen a jövőmről, a bosszúmról volt szó…

Bíztam az ereimben folyó ősi, hamisítatlan, angol vérben. Rossz csillagzat alatt születünk, ez igaz, de mindig megtaláljuk a módját, hogy erőt kovácsoljunk ebből. Játszadozó gyerekek vagyunk csupán, akik hóembereket kényszerítenek térdre, majd lenyakazzák őket.

  És ha netalántán elragadna minket a halál, és egészen a Pokol éjsötét lakkal bevont, kénkő kapujáig keringőzne velünk, kissé kopott estélyi ruhájában, az emlékünk mindig megmarad. Mert nekünk mindig lesznek történetíróink, akik szavakba rendezik a káoszt, és megzabolázva az élet mélységének kifürkészhetetlenségét, visszahozzák az életbe a rég porrá lett világokat.


                                                              Boldog születésnapot! :)

Con beszámoló Karintól

                                             

                                                        Con beszámoló Karintól

Naszóval, bemutatkozásként, én vagyok az a kalap és kasza NÉLKÜLI Undertaker(ezt csak azért, mert volt egy, akinek egy tök baró kaszája volt :D), aki a szombati napon garázdálkodott a Hungexpo területén.

 

Kuro-s szemszögből szép kis con volt, láttam vagy négy Aloist (sőt, az első két Free Hugomat egy-egy Aloistól kaptam ♥), két Sebastiant, két Lady Cielt, két rendeset, és egy Undertakert, akit ugye már említettem. Viszont amin nagyon meglepődtem, az az, hogy nem volt egy Grell sem! Felháborító! Illetve egy volt, akit mi csak 'Madam Redet cosplayelő Grell'-nek hívtunk, de igazából benne sem voltunk biztosak. De kért tőlem fotót :3

 

Amúgy én mint cosplayer nem voltam túl karakterhű, konkrétan egyik barátom leb*zizoztt (és én még mindig lány vagyok), de végülis nem is értem miért, hisz volt egy nagy piros táskám, amit ilyen plázamacskás pózban tartottam... Utána már csak 'mucikának' szólítottam xD

 

Szép kis con volt, sok Kuros cépéssel, és még több egyébbel.

 

Karin

Köszönöm szépen, hogy írtál :D Megjegyzésként hozzábiggyeszteném a többieknek, hogy láttam képeket a cpjéről és szerintem tök jó volt *.* 2. megjegyzés: ha nincs Grell, akkor az egyértelműen a világvégét jelenti... :"(

Belső kép

Hopp, milyen cuki a 16. kötet belső illusztrációja :3

Blog meme

Blogmeme, amit Kétitől loptam, ahogy ő írta: " Blogmém, hogy úgy tűnjön, mintha élnék szociális életet, pedig nem. " xD

Szabályok:

Írj magadról 11 dolgot!

Válaszolj 11 kérdésre!

Írj 11 kérdést!

Küld tovább 11 embernek!

1. Hatalmas Doctor Who? fan vagyok és a 11. Doktor a kedvencem :P (feeent) Pedig, amikor elkezdtem nézni a sorozatot, azt hittem, hogy nem lesz ez hosszú életű kapcsolat (nem vagyok túl jó a sorozatok kitartó nézésében xD) De elindított bennem valamit és azóta is boldogan élünk együtt :"D Arról már nem is beszélve, hogy Steven Moffat az írói bravúrjai miatt az egyik példaképem :) (Taníts meg, hogy lehet lelki rokkantat csinálni az emberekből *.*)

2. Imádom a fekete macskákat, van is egy: Sebastian (most gondolom mindenki nagyon meglepődött xD) 

3. Szeretem random megszólítgatni a szimpatikus embereket a villamoson és az utcán is :3 Néha hülyének néznek, de na! Mind emberek vagyunk, ha nem egymással beszélgetünk, akkor kivel? Magunkkal?  :D

4. Nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok. Lazán letagadhatok pár évet, aminek őszintén örülök :D Forever a child! :3

5. Utálom a pókokat... de nagyon -.-

6. Hatalmas teás vagyok, főleg a fekete teákat szeretem. Egy jó könyv egy csésze finom teával nekem maga a Mennyország :3

7.  Szemüveges vagyok és imádom :3

8.  A következő életemben egy szmokingos, cilinderes nyúl akarok lenni, aki szivar helyett répát rágcsál :3

9. Ha a lustaság hízlalna, én már rég kipukkadtam volna :"D 

10. Szeszélyes vagyok, de úgy, hogy én is utálom magamat ><

11.  Gyűjtöm a plüssmacikat :3 Egész kis család vagyunk :D

Kéti 11 kérdése: 

1. Melyik öt könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

Kéti, én utállak -.- Nem tudom :"( Szerintem bepánikolnék és ott helyben eldőlnék, mint egy darab fa -.-" De ha mindenképpen kellene választanom, akkor biztos lenne köztük egy Cronin, egy Gaiman, Kesey, Keyes, Greene, Poe verseskötet, és.... oké, leálltam. Nem tudom x"D 

2. Mi a kedvenc színed?

 lilaaa... az a sötétebb árnyalatú :3 és a királykék :D

3. Szoktál hullócsillagot lesni?

Szégyen, de nem ><" Mindig úgy indulok, hogy megyek kukkolni őket, de aztán nem jön össze :/

4. Hiszel a természetfelettiben?

Nem... általában. Néha viszont jó érzés hinni, hogy létezik, és olyankor hiszek benne :) I'm a terrible person :3

5. Mi a kedvenc zenei stílusod?

Igazából nincs olyan zenei stílus, amiért kifejezetten rajonganék. Szinte mindegyikben találok olyan számokat, amik tetszenek, de ha választanom kell, azt hiszem a pop... vagy a jazz :/ Miért tükrözi azt minden válaszom, hogy nem tudok választani? -.-"""

6. Milyen könyvet olvastál utoljára?

Murakami Haruki Norvég Erdő című regényét :) Nem a kedvenc művem tőle (az a Szputnyik, szívecském!) de tetszett :)

7. Milyen nyelveken tanultál eddig?

Angol és francia :)

8. Napi hány órát lógsz neten? Csak őszintén~

1- 1,5 Attól függ :)

9. Mit reggeliztél?

Virslis kiflit :) Hmmmm! Egy nagy adag Earl Gray-jel :)

10. Ha szembejönne veled a jótündér, hogy van három kívánságod, mik lennének azok?

Azt hiszem semmit nem kívánnék. Nem igazán tudom értékelni a könnyen megszerzett dolgokat :/ Ha kapnék tőle egy könyvtárat, annak sem tudnék igazán örülni... (De ha nagyon szeretné teljesíteni a kívánságaimat, akkor azt kérném, hogy irányítsa felém a TARDIS-t :3)

11. Melyik a kedvenc évszakod?

Egyértelműen a tavasz :D

Az én 11 kérdésem: 

Van-e kedvenc íród és ha van, ki az?

Démonok vagy angyalok? Melyik szimpibb?

Melyik az a tulajdonság, amit nagyon nem bírsz elviselni valakiben?

Melyik az a tulajdonság, amelyiket imádod egy emberben?

Van-e példaképed és ha van, ki?

Szereted-e a bárányokat?

Mi a kedvenc italod?

Ha a Doktor előtted landolna a TARDIS-szal és megkérdezné, hogy hova akarsz utazni térben és időben, mit mondanál?

Van-e kedvenc állatod?

Van-e olyan mese, amit gyerekkorodban hallottál, de még ma is komoly hatással van rád? 

A gyerek vagy a felnőtt kategóriába sorolnád-e magad? (Az életkor nem számít :D)

Megvan Ciel

Megvan, hogy ki játssza Cielt a Kuroshitsuji 2014 elején bemutatott nagyfilmjében. Ő az *felfelé mutogat*  (Ayame Goriki) Ez a hölgyemény lesz Shiori, a Phantomhive család leszármazottja, aki komoly probléma előtt találja magát: csak férfiak lehetnek a családfők. Szóval beöltözik férfinak és Kiyoharu néven kezd tevékenykedni ^^ ( látszólagos nyugalmam Ono Daisuke csodálatos dalainak köszönhető, egyébként már minden japánt elmondtam mindennek ^^) Neki segít Mizushima Hiro, mint Sebastian.

Maga a sztori 2020-ban játszódik, egy ázsiai városban, ahol a nyugati és a keleti kultúra tökéletesen összeolvad. (jaja, hihető... -.-") Az még nem tisztázott, hogy ez a hölgy most akkor Ciel leszármazottja-e vagy sem? Mindenesetre... á, mindegy xDD Ki mit gondol?

Április bolondja

Nicsak, mit találtam Yana-sensei blogján! A mai nap első húsvéti tojása *.* A sensei ezzel kíván nekünk boldog Bolondok Napját! *.* Perrrfect! És tudom, hogy mindenkinek meglódult a fantáziája xDD

79. fejezet...lol, Kiddy nem tud megszólalni

Kijött a manga 79. fejezete. Mindenki kellőképpen izgatott? Nem, ugye? Ok.

Egy másik mangával együtt a kuro címlapra került az idei GFantasyban, ami idén 20 éves (yaaay, gratulálok! idősebb, mint én :") ) Sikertelenül próbáltam rájönni, hogy Sebby fején miért van egy papírzacskó....O.o Akinek sikerül, lécci szóljon :) Mindenesetre jó érzés látni, hogy a kuro még mindig az újság egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb mangája :") 

Kaptunk egy színezett oldalt is, ami nekem személy szerint nagyon tetszik *.* A fejezet borítójáról szólva pedig...  nem rossz, csak Sebby kalapja nem hagy nyugodni. Az nem Edward fején volt a Campaniás arcban? O.o Egy gardróbból öltözködnek?? Oké.. megvan az új kedvenc párosom: Sebastian x Edward <3 *aki komolyan veszi, lóg nekem egy csokival*

Még mindig erről szövegezve picit: imádom az alcímét! *.* A maga egyszerűségével, magam sem tudom miért, nagyon tetszik.. komolyan nem tudom miért -.-" " Tisztázzuk, hogy mi a fekete és mi a fehér!" 

Illetve, bármilyen szemét dolog, muszáj megjegyeznem, hogy nem tudtam elfojtani egy megkönnyebbült sóhajt a cím láttán: A végső csata

 Szentségtelen Yana-senseinek hála, nem lesz több sport ezután!!

Tartalom

Spoilerveszély

Szóval az igazgató gyakorlatilag köddé vált, de úgy, hogy Sebby még a jelenlétét sem érezte *végre valami a sok krikett uán* :"""D Az eltűnése után Sebby a kezére pillant... a teóriagyártó fangirlök szerint azért, mert gyengül. Szerintem nem. ><

A többi rész gyorsan ledarálva: sport, taktikák, Ciel, Edward, Greenhill és Bluer, majd ha elolvassátok megtudjátok, hogy milyen,  fontosabb dolog nem volt benne :)

Kedvenc rész: Bard mondata, amikor megjegyzi, hogy Ciel borzalmas jelleme megmutatkozik. (Lol, mindenki tisztában van a drágám kibírhatatlanságával :D) 

Külön kiemelném, hogy tetszett annak a leszögezése, hogy Ciel megküzdött a jutalmáért, és nem csak Sebbyt ugráltatta :")

Illetve nemsokára kiadják a 16. manga kötetet, ezzel a borítóval: 

Soma-sama :3

Illetve a Gfantasy 20. évfordulója alkalmából, íme:

Ez olyan magyaros... tudom, hogy az ott egy sárkány és nem a népmesei kiskakas, de akkor is ><

Egyébként: Ciel, te még kiskorú vagy, tűnsz el az üvegtől! xD

Kéééépek x3

Van több is a Sensei blogján, mivel tegnap volt fehér nap x3

Twitter

Hopp, mi került fel a Kuro twitterére *--------*

Erről most ez a fura mondat ugrott be: Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.

Áldott átok

Íme a házikihívás 2. szösze :3 Ezúttal Pierce Diana volt az ötletadóm, amiért hatalmas ölelés neki, mert a szavai beindították a fantáziámat :D

Cím: Áldott átok

Felhasznált szavak: pecsétgyűrű, vörös kesztyű, fekete rózsa

Megjegyzés: Álom... idilli családi jelenet, ami nem is olyan idilli. Egyszóval: Kiddy x3

Jó olvasást! Remélem tetszik ;)

Áldott átok

Ciel Phantomhive kívülről figyelte az idilli családi jelenetet, ami mintha lassan apró darabokra tépte volna a szívét. Ott ült a sötétbarna kanapén, amelynek kesernyés illata egyszer és mindenkorra beivódott az orrába, két oldalán a szüleivel.

Az édesanyja, Rachel egy vastag könyvet lapozgatott, révedező mosollyal az ajkai körül, míg az édesapja elegáns nemtörődömségben nyúlt el a kanapén, félig lezárt szemhéjai mögül a lustán pattogó tüzet figyelve.

Ciel közelebb lépett hozzájuk, tudva, hogy úgysem érzékelik és nagyot nyelve méregette a szüleit és ifjonti önmagát. Tisztán és élénken emlékezett erre a koratéli estére, amely olyan volt az emlékei kertjében, mint egy diadalittasan viruló fekete rózsa fehér társai között. Félelmetes és örökre nyomot hagyó.

A fiatal nemes ki akart jutni ebből a reménytelen helyzetből, bármit megadott volna, hogy ne kelljen újra átélnie az estét. De a lábait mintha hozzáláncolták volna a padlóhoz, mozdulni sem tudott.

Fiatalabb önmaga idegesen fészkelődött a kanapén, hol jobbra, hol balra pillantva. Végül nyelt egy nagyot, majd minden bátorságát összeszedve az apja felé fordult:

- Apu… - Megremegett a hangja, ahogy a határozott tekintet rászegeződött- Izé… ugye mindig azt mondod, hogy a családban az őszinteség a legfontosabb dolog? Mert… mert ha nincs őszinteség, akkor a család felbomlik…

Vincent barátságosan elmosolyodott és megsimogatta a fia fejét.

- Bizony. Majd ha nagyobb leszel megérted, hogy ez miért olyan fontos. Örülök, hogy figyelsz rám két csínytevés között.

A szoba vidámabb színt öltött, ahogy Rachel és Vincent felhőtlen nevetése töltötte be. Cielnek egy láthatatlan kéz markolt a lelkébe. A nemes legszívesebben karon ragadta volna a kisfiút, aki egykor ő volt, és kiráncigálta volna a szobából, hogy ne lássa folytatást. Hogy ne legyen folytatás. De továbbra sem tudott mozdulni.

- Szóval… - A kisfiú némileg bátrabban folytatta- … szóval gondolkodtam rajta, hogy megkérdezzem-e és…

- Mit szeretnél? – Vincent ellágyult vonásokkal figyelte a fiú zavarát- Mondd csak nyugodtan, nem foglak megenni.

Ciel ordítani próbált, de nem jött ki hang a torkán.

- Apa… a múltkor láttam, hogy véres a kesztyűd. Mi történt?

A változás egyetlen pillanat alatt ment végbe: Rachel véletlenül kitépte a könyv egyik lapját, Vincent arcáról leolvadt a mosoly, a kisfiú pedig a gyerekek csalhatatlan ösztönével megérezte, hogy tilosba tévedt.

Ciel lehajtotta volna a fejét, ha az ismeretlen erő nem köti gúzsba. Megtörtént, elveszett. Olyan volt számára, mintha csak tegnap történt volna. A félig kinyílt ajtó, az az elegáns mozdulat, ahogy az édesapja ledobja a vörös kesztyűt a földre… a felismerés, hogy a fehér szövetet a vér színezi át.

Vincent komor arccal támasztotta meg a fejét a kezével. Ujjain vészjóslón villant meg a Phantomhiveok pecsétgyűrűje…

- Ciel… te még olyan fiatal vagy- kezdte a férfi, kínosan ügyelve arra, hogy ne nézzen a fia szemébe- Még nem érted… nem értheted, hogy mit jelent a Phantomhive család tagjának lenni. Áldott átok. Egyrészről áldás, hiszen a család csodálatos gyára és a státuszunk megvéd minket attól, hogy bármiben is szükséget szenvedjünk. Másrészről viszont átok… mert néha meg kell tennünk olyan dolgokat, amiket nem akarunk. Egyszer majd megérted…

- Fiatalúr, Fiatalúr!

Ciel hideg izzadságban úszva ébredt. Homályosan érzékelte a takarót, amely majdnem teljesen lecsúszott róla és a furcsa zihálást, amiről gyorsan kiderült, hogy saját magától származik.

Az ágya mellett Sebastian állt, kezében egy háromágú gyertyatartóval. Arcán az aggódás és a kíváncsiság felváltva alakították a vonásokat.

- Fiatalúr, minden rendben? Rosszat álmodott?

Ciel erőt vett magán és félig-meddig visszaerőltette magára a hűvös közöny álarcát. Igen, azon a napon tudatosult benne, hogy az apja, a példaképe, akire mindig felnézett egy gyilkos. Egy gyilkos, aki tisztában volt vele, hogy egy napon a fia is az lesz.

- Csak egy rémálom… - suttogta a démonra pillantva- Csak egy egyszerű rémálom.

Még mindig fülében csengett a tűz lusta pattogása, a könyv lapjainak lassú zörgése és a szomorú szavak: Egyszer majd megérted…

Megértette.

Üvegkastély

Kétitől kapott cím: Üvegkastély

Szintén tőle kapott, beépítendő szavak: macska, gyertya, álarc

Megjegyzés: Szeretlek xD Még úgy is, hogy a tollam felét megettem, miközben valami normális ötletet próbáltam kicsikarni magamból. :3 Volt ott már minden: a sztepptáncoló Sebbytől (!) kezdve a térden könyörgő Cielig -.-"

Jó olvasást mindenkinek! 

Üvegkastély

Ciel eleinte nem is akart hinni a szemének. Sőt, igazából még később se nagyon. Elgondolkozva forgatta a fejét és egy olyan szót keresett, ami tökéletesen illik az előtte lévő épületre. Végül a hasonló állapotban lévő Sebastian segítette ki:

- Üvegkastély- motyogta kissé határozatlanul, kérdő tekintetet vetve a gazdájára, aki jobb ötlet híján beleegyezőn bólintott.

- Nem értem… Frances néni mégis hogy engedhette meg ezt?- A mondatvégi, megvetéstől csöpögő apró szócska arra a különös építményre vonatkozott, mely a Midford család kertjében helyezkedett el.

Kristálytisztán csillogó üvegekből állt, melyeket fehér és fekete kapcsokkal illesztettek össze. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, hiszen a család gazdagságát, ízlését és méltóságát jelképezte, de egy bizonyos fiatal hölgy úgy gondolta, hogy ennél jóval több kell. Halványrózsaszín és lila masnik és szalagok ölelték körbe az üvegkastélyt, olyan bájos zsúfoltsággal, amitől Cielt a hányinger kerülgette.

- Ez borzasztó- suttogta újra és újra végigmérve a kastélyt.

- Nos, meglehet, de kérem ne felejtse el, hogy Elizabeth kisasszony borza… akarom mondani, műve az egész. És mivel ő az ön menyasszonya, ezért kérem próbáljon meg lelkesedni érte, hogy örömet okozzon a kisasszonynak. – Sebastian, leküzdve az első meglepetés okozta sokkot, kárörvendő mosollyal fordult a mestere felé, kiélvezve a lehetetlen helyzet minden egyes pillanatát.

„ Olyan, mint egy macska, ami megtalálta a tejfölös bödönt” – futott át Ciel fején, amikor morcos arccal válaszolt komornyikja álszent tanácsaira.

- Nem kell figyelmeztetned a kötelességeimre, nélküled is ismerem őket. Tudom, hogy jó képet kell vágnom a dologhoz…

Sebastian imádta, amikor gazdája ilyen helyzetekbe keveredett. Egyszerűen nem tudott betelni azzal a gyors tanácstalansággal és aggodalommal, ami a fiatal nemes zord álarca alól ilyenkor előbukkant. Jó volt néha emlékezetébe idéznie, hogy mégiscsak egy tapasztalatlan gyereket szolgál.

Az ifjú gróf viszont, érthető módon utálta az ilyen alkalmakat. Utálta, ha Lizzy tanúbizonyságot tesz normálisnak egyáltalán nem nevezhető ízléséről, utálta, ha Sebastian emiatt fölényesen kigúnyolja, de a legjobban mégis azt utálta, hogy neki ilyenkor mosolyognia kell, jó képet vágva a dologhoz.

Hányszor de hányszor akarta már elmondani a véleményét a menyasszonyának, mindhiába. Kötelességei voltak és választania kellett: teljesíti őket vagy véget vet a szenvedéseinek. Vérbeli angol nemesként természetesen mindig a kötelességteljesítés mellett döntött, összepréselt ajkakkal szenvedve tovább.

- Egyáltalán miért kell nekem itt lennem? – morogta a nemes maga elé, elborzadva figyelve a lassan a kertbe szállingózó, estélyi ruhát öltött embereket, akik élénk nevetést és bódító parfümillatot hoztak magukkal.

Sebastian halkan kuncogva hajolt le, hogy megigazítsa gazdája öltönyét. Miközben lepöckölt pár porszemet a finom anyagról és elsimította a gyűrődéseket, higgadtan nyugtatgatta a fiatal nemest.

- Ne aggódjon, nem tart sokáig. Ez csak egy egyszerű születésnap, bár tény, ami tény, a menyasszonyáé és éppen ezért ki kell tennie magáért. – Rövid szünetet tartott, majd egészen más hangnemben folytatta- Kérem, ne felejtse el, hogy egyszer együtt fog hálni ezzel a hölggyel és igencsak kellemetlen lenne, ha egy rosszul sikerült születésnap emléke önök közé állna.

Ciel agya elképesztő gyorsasággal dolgozta ki a különböző kínzások és kivégzések terveit: összezárni a komornyikot egy csapat kutyával, egy gyertya segítségével felgyújtani a haját vagy esetleg arra kényszeríteni, hogy ugorjon fejest a Buckingham palota tetejéről a járdába. Ám mivel sajnálatos módon számtalan ember nyüzsgött körülöttük, ezért pusztán egyetlen ötlet volt használható: a jól bevált sértegetés.

- Te perverz, vén rohadék- suttogta Ciel olyan dühödt szájrángással, ami bárkinek becsületére vált volna. Sebastian mosolyogva villantotta meg hófehér fogait:

- Kikérem magamnak, egyáltalán nem vagyok vén.

- Szóval a többit beismered?

Cielnek úgy tűnt, mintha a démon cinkosan rákacsintott volna, de nem volt ideje, hogy ennek valódiságáról meggyőződjön, mögöttük ugyanis felharsant Lizzy vidám, csilingelő hangja:

- Jaj, Ciel, olyan jó, hogy el tudtál jönni! – A lány valósággal ragyogott.

Csillogó, szőke haja könnyedén omlott a vállára, kihangsúlyozva strasszokkal, masnikkal és selyemszalagokkal telezsúfolt, rózsaszínes árnyalatú ruháját. Magassarkú, fekete cipője minden egyes lépésnél belesüllyedt a puha földbe, Lizzy talán ezért kapaszkodott bele hálásan a vőlegényébe, olyan szeretetrohamot indítva ellene, amellyel szemben a fiúnak esélye sem volt a győzelemre.

- Ha tudnád mekkora káosz volt az előbb, valaki nekizuhant az üvegpalota falának, szerencsére az üveg jó erős, és…

- Üvegkastély…- nyögte ki Ciel, amikor a lány levegőt vett. Lizzy kissé erőltetett mosollyal fordult a komornyik felé:

- Nahát, Sebastian is itt van, elegáns egy név, jobb, mint a palota, köszönöm- hadarta egyetlen szuszra, majd ismét a vőlegényének szentelte minden figyelmét, olyan gyorsasággal feledkezve meg Sebastianról, hogy még egy egyszerű köszönésre sem adott neki sem időt, sem alkalmat.

- Ciel, hoztál nekem ajándékot?

A nemes ügyetlenül vette elő a mindeddig a háta mögött rejtegetett apró csomagot, melynek ezüstös papírja versenyt csillogott Lizzy szemeivel, amikor a lány letépte a dobozról.

- Hogy ez milyen cuki! – sikkantott fel a fiatal Midford lány, magasra emelve a rózsaszínes nyakláncot, melynek medálja egy kinyíló tulipánt formázott- Honnan tudtad, hogy ezt szeretném?

- Megérzés- felelte Ciel szenvtelen arccal. Az igazság az volt, hogy Lizzy akárhányszor betoppant a Phantomhive kastélyba, mindig erről a nyakláncról beszélt, olyan kitörő lelkesedéssel, hogy a fiatal nemesnek belefájdult a feje.

„ Nahát Ciel, milyen elegáns ez a ruhád, akárcsak az az aranyos nyaklánc, amit a múltkor láttam…” vagy „Milyen szépen csillan meg a fény a gyűrűdön. Emlékszem, láttam múltkor egy nyakláncot, ami hasonlóan szépen csillogott…”

Amikor pedig Lizzy születésnapja előtt egy héttel Lady Frances felhívta Cielt azzal az üzenettel, hogyha nem veszi meg a lányának azt a nyakláncot, amit kinézett magának, akkor szálanként fogja kitépni a nemes és a komornyikja egyébként botrányosan álló haját, nos, akkor a démon és a nemes úgy döntöttek, hogy nem próbálkoznak más ajándékkal, megveszik a nyakláncot.

- Csodálatos, köszönöm. – Lizzy tétova puszit nyomott a fiú arcára, amiben annyi ártatlanság volt, hogy Sebastian nem tudta elfojtani a mosolygását.

- Megnézed belülről?- kérdezte a lány a masnis, szalagos üvegcsoda felé pillantva. Ciel magára erőltetett egy újabb mosolyt.

- Az üvegkastélyt? Nos, én innen is látom, hogy fantasztikusan néz ki.

- Ne kéresd magad! Belülről még szebb!

- Biztos vagyok benne, de…

- Semmi de, majd körbevezetlek!

Ciel érezte, hogy egy elvesztett csatát próbál megvívni kissé talán túl erőszakos menyasszonya ellen. A segítség hirtelen érkezett egy meglehetősen váratlan irányból. Sebastian a tőle megszokott könnyedséggel csusszant gazdája mellé, elbűvölő mosolyt vetve a fiatal hölgyre:

- Lady Elizabeth, csak gondoskodjon nyugodtan a vendégekről, mi pedig addig körbenézünk. Eléggé érdekesen venné ki magát, ha nem törődne az összegyűlt társasággal, kisasszony.

Lizzynek tiltakozni sem volt ideje, Ciel és Sebastian máris a tömeg felé vette az útját. A fiatal lány ujjai közül kicsusszant a nyaklánc és a földre esett… a máskor oly büszke hölgy most érezte, hogy sós könnyek lepik el a szemét.

Órákon át szótlanul tűrte, hogy pakolásokkal, csatokkal és furcsa alakú fésűkkel gyönyörűvé tegyék a haját, hogy már-már abnormálisan szorosra húzzák a fűzőjét és hogy olyan cipőbe bújtassák a lábát, amiben nem tud járni. És mindezt miért? Hogy Ciel lássa és azt mondja… igazán nem sokszor, csak egyszer, hogy szép. Hogy amikor megmutatja neki az üvegpalotát, Ciel büszke lehessen rá. Ehelyett… Sebastian önkényesen elnevezi az üvegpalotát és ezek után Ciel is az ő kifejezését, az üvegkastélyt használja.

- Hiába… - suttogta Lizzy, lenyelve a szájába folyó könnyeket-… akár kastély, akár egy egyszerű faház, amíg Ő ott van, észre sem veszel. Lehetek akármilyen csinos, úgyis elvesz tőlem…

A további szavak megakadtak a lány torkán, ugyanis elkapta a távolról visszaforduló Sebastian vérvörös pillantását. Azok a szemek azt üzenték: „ Győztem! Akármivel próbálkozol, sosem tudod elvenni tőlem.”

Lizzyt élete végéig kísérte ez a diadalittas tekintet és az üvegkastély csillogó emléke…

Elszáradt liliom

Ismét egy egyperces, amit a 78. fejezet borítója ihletett ;)

Elszáradt liliom

Földre csöpögő fekete tea, amit mohón iszik be a fekete föld. Szorosan bezárt szemek, melyekben egykor az ég egy-egy darabkája csillogott, visszatükrözve a reá hulló, kósza napsugarakat.

A szív nem dobban, a mellkas nem emelkedik, a test készen áll eljegyezni magát az enyészettel. Az asztalon hidegen villogó csontváz, minden, minden a pusztulást hirdeti. Egyedül én élek, de hamarosan itt hagyom ezt a helyet, és visszaadom az uralkodás jogát a sötét szemgödrű halálnak.

Nem vagy halott… bennem létezel tovább. Az én vérem a te véred, én vagyok te és te vagy én. Azt hittem sosem fogod ezt megérteni, de tévedtem. Már az elejétől fogva tudtad. Tudtad, hogy együtt élünk majd az örökkévalóságban. És tudtad, hogy le kell vetned a porhüvelyed ahhoz, hogy ez megtörténjen. Megtetted.

Vége van. Nincs már minek elmúlnia. Ez az utolsó… egy utolsó, elszáradt liliom a tested mellé, melytől úgy szabadultál meg, mint kígyó a bőrétől.

Egy utolsó liliom… melynek az illata még így, holtan is betölt mindent….

Nem, nem vagyok depressziós... bár így végigolvasva... Hm, csakhogy biztosra megyünk: küldjetek csokit x3

Modern Ciel

Tegnap bukkantam erre a szépségre és mit ne mondjak, megfogott :D Nem tudom, hogy femCiel vagy csak szimplán auCiel, de gyerekek, átkozottul tetszik *.*

Olyan, mintha egy késő 21. századbeli démon Ciel a brit kormány elleni összeesküvés élén állna, mert pl. kiderülne, hogy ők ölték meg a családját. Határozott, magabiztos és aljas, de csak annyira, amennyire kell. Átkozottul imádom és azt a hátteret is, amit sugall *.*  

Ti mit képzeltek mögé?

Faust, te idióta!

Újabb egyperces... mert csak xD Illetve ez egy picit hosszabb x3 A klassz cím Tin érdeme, imádom *.* *a címet és Tint is xD) Jó olvasást x3

Faust, te idióta!

Mindig is érdekelt, hogy Sebastian mit gondol azokról a művekről, amelyek egy ördögöt, démont vagy netán magát a Sátánt is szerepeltetik. Vajon kineveti ezeket a karaktereket és az embereket, akik kitalálták őket? Vagy legyezgeti a hiúságát az a félelemmel vegyes tisztelet, mellyel az írók a fajtáját kezelik? Netán mindkettő egyszerre?

Sosem ejtett el utalást az ilyen dolgokra, de teljesen biztos vagyok benne, hogy olvasta mind Marlowe Doktor Faustus tragikus históriáját, mind Goethe Faustját, hiszen egy angol nemesi ház komornyikjaként a magas szintű műveltség alapkövetelmény számára.

Én mindkét művet a szerződéskötésünk után olvastam és meg kell mondjam meglepett a két ördögkarakter, akik nem igazán idézték a komornyikomat. Sebastiant nem lehet egy kalap alá venni Marlowe alázatos, nyavalygó Mephistophilisével, annál sokkalta büszkébb és önállóbb. De Goethe bolondos, csirkefogó Mephistójával sem egyezik meg, hiszen bár mindketten ugyanolyan démonian játékosak, ha arra kerül a sor (sosem felejtem el, amikor Sebastian táncolva szaggatta szét apró darabokra az élőhalottak fejét, arcán megrészegült mosollyal), Mephisto mintha többet hezitálna, éles kontrasztot alkotva a komornyikom gátlástalanságával.

- Fortnum&Mason féle Earl Grey, Fiatalúr. Kér bele esetleg cukrot vagy mézet?

Nos, igen. Egyikük sem játszott komornyikot.

- Nem kérek bele semmit- válaszoltam, majd magam elé húztam a csészét. Pár másodpercnyi békés csönd állt be, ahogy apró kortyokban iszogattam a teámat. Sebastian szólalt meg elsőnek:

- Fiatalúr, ha szabadna megkérdeznem… bántja valami?

Kissé meglepve néztem fel rá: sem gúny, sem cinizmus nem bujkált a tekintetében, csakis az őszinte kíváncsiság. Ritkák az ilyen alkalmak…

- Csak elgondolkoztam valamin. – Hátradőltem a székemben és gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Ha felteszem neki a kérdést, válaszol rá és még a büszkeségem sem sérül. Annyira. Talán az lenne a legjobb, ha nem támadnék konkrét kérdéssel, hanem távolról indítanék…

- Goethén és Marlowon gondolkoztam és az ihletforrásaikon.

- Értem. – A Sebastian arcán megjelenő fölényes gúny, amit annyira rühelltem, azt mutatta, hogy komornyikom teljesen tisztában van az egész gondolatmenetemmel, az aggályaimmal és a kérdéseimmel is. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne látszódjon meg a rajtam hirtelen átsuhanó szégyen, amit a gyerekes kíváncsiságom váltott ki belőlem.

- Nos… ismertem Marlowot, furcsa ember volt furcsa ötletekkel- jegyezte meg Sebastian, miközben kimért mozdulatokkal elkezdett rendet rakni az íróasztalomon- Egyszer kikérte a véleményem az ördögkarakteréről, Mephistophilisről.

Unottságot tettetve kortyoltam a teámba: ismerte Christopher Marlowot és erről olyan könnyed természetességgel beszél, mintha ezt mindenki elmondhatná magáról.

- És… tudta, hogy ki vagy? Tudta, hogy a lehető legmegfelelőbb személytől kért véleményt?

- Nem, fogalma sem volt róla. – Sebastian fehér fogai fenyegetőn villantak meg a mosolyában- Én pedig elmondtam, hogy az ő ördöge szerintem túl alázatos.

- És?

Sebastian halkan felkuncogott.

- Pokollal fenyegetett és kijelentette, hogy soha többet nem akar látni. Be kell valljam, már amúgy is kezdtem unni a társaságát, ez a kis incidens még jól is jött. Ami pedig Goethét illeti… - itt mintha utálat suhant volna át komornyikom arcán-… ismerem a démont, akiről Mephistót mintázta. Egyszer letépte a jobb lábamat, cserébe én pedig a fejét. Milyen nosztalgikus…

- És melyik tetszik jobban?- Letettem az immár üres csészét az asztalomra. Sebastian pillanatnyi hezitálás nélkül válaszolt:

- Marlowe története szerintem jobb.

Cinikusan mosolyodtam el:

- Kiszámítható vagy. Azért nem Goethe történetét mondtad, mert annak a végén Mephisto pórul jár?

- A hoppon maradt ördög igencsak népszerű a mítoszokban és a népmesékben, ami igazából érthető. Viszont… - Sebastiannak egyetlen arcizma sem rándult, ahogy rám pillantott – mi igencsak ritkán vétünk olyan hibát, ami miatt elveszítjük a zsákmányunkat.

A levegő mintha megfagyott volna. Tudtam, hogy az utolsó gondolat egyértelműen nekem szólt, hogy kitépje a reménykedés legapróbb csíráját is belőlem. Halvány mosollyal néztem ki az ablakon a kastély dúsan burjánzó kertjére. A fák, amiknek a levelei zölden ragyognak, a fehér rózsák, melyeknek szirmai tökéletes szépséggel mosolyognak a napsugarakra… Eljön majd az idő, amikor mindez múlttá válik, én pedig majd beleragadok a jelenbe, jövő nélkül.

- Faust, te idióta! – csúszott ki a számon. Sebastian meglepve nézett fel az iratok rendezgetéséből:

- Parancsol?

Továbbra is a kertet figyeltem. Nem néztem a komornyikom szemébe, mert nem mertem odanézni.

- Csak azt mondtam… - kezdtem lassan- …hogy Faust egy idióta volt, amiért engedte, hogy a fentiek megmentsék.

- Miért? Ön talán nem engedné nekik? – Sebastian hangjából az a fajta gúnyos hitetlenség csendült ki, amit eddig csak párszor hallottam és aminek különös színezete egyértelművé tette, hogy használója nem ember.

- Nem. – Belenéztem a halvány vörösen csillogó szemekbe- Én nem engedném. A szerződés az szerződés, nem igaz?

Többször láttam már Sebastiant büszkének, ezért nem lepett meg sem az arcára kiülő büszkeség, sem az a gyengédség, mely átitatta a szavait:

- De igen, igaz, Gazdám.

Egyvalamit nem árultam el Sebastiannak. Azt, hogy Faustot nemcsak azért tartom idiótának, mert engedte, hogy a fentiek megmentsék a végzetétől, hanem azért is, mert nem gúnyolta ki immár az égiek védelmében a hoppon maradt démont. Hiszen, ha ő is olyan volt, mint Sebastian, akkor egy kis önbizalom csökkentés igazán nem ártott volna neki.