Tinu :3

Van egy fiatal hölgyemény, akinek bizony tegnap volt a szülinapja, csak a gépem megmakacsolta magát :3 Boldog szülinapot Tinu! :D Próbáltam olyan dolgokat tenni ebbe a szöszbe, amiket szeretsz, és az írásaidból vett idézetekkel is találkozhatsz, ha figyelsz ;) 

Sebastian úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre, de a szeme alig észrevehető összeszűküléséből arra következtettem, hogy pontosan tudja mi történt. Tudja, ahogy mindig.

A levél felbontva hevert előttem, kitárulkozva, akárcsak Baudelaire versében az út mentén rothadó tetem. A tartalma legalább ilyen gusztustalan volt…

- Mégis mi a franc ez? – kérdőn húztam fel a szemöldökömet, és vádló mozdulattal a kezeim közé csippentettem a boríték sarkát- Kik ezek… akikről ír?- Rápillantottam a papirosra- Rokita és Boruta… te jó ég, mégis milyen elfuserált nevek ezek? Mondjuk még mindig jobb, mint a Crowley… Istenem, ezeknek mégis hol volt az anyjuk, amikor a névadásra került a sor?

Sebastian szája sarkában egy elkövetkezendő mosoly halovány árnya bujkált, csakis arra várva, hogy egyetlen cinkos pillantással a felszínre kerüljön.

- Ezek démon nevek, Fiatalúr. Személyesen ismerem is őket, bár nem igazán állunk meghitt kapcsolatban… Crowley mára eljutott addig a pontig, hogy a másik közelsége, olyan éltető dolog lett számára, mint a halandóknak a levegő, az étel, vagy a víz. Rokita és Boruta pedig… nos, kellemes társaságnak bizonyultak, amikor bajt kellett keverni.

Éreztem, hogy a szám megvonaglik a nem túl sikeresen elrejtett véleményem miatt a démonokról. Ismét vetettem egy pillantást a levélre: „ Tudom, hogy kicsoda a komornyikod. Olyan, mint Rokita, Boruta és Crowley. És mind tudjuk, hogy ők kicsodák.”

- Úgy látszik valaki rájött. – Meglepett, hogy mennyire hidegen hagy az ügy. Hiszen a jövőmről, a bosszúmról volt szó…

Bíztam az ereimben folyó ősi, hamisítatlan, angol vérben. Rossz csillagzat alatt születünk, ez igaz, de mindig megtaláljuk a módját, hogy erőt kovácsoljunk ebből. Játszadozó gyerekek vagyunk csupán, akik hóembereket kényszerítenek térdre, majd lenyakazzák őket.

  És ha netalántán elragadna minket a halál, és egészen a Pokol éjsötét lakkal bevont, kénkő kapujáig keringőzne velünk, kissé kopott estélyi ruhájában, az emlékünk mindig megmarad. Mert nekünk mindig lesznek történetíróink, akik szavakba rendezik a káoszt, és megzabolázva az élet mélységének kifürkészhetetlenségét, visszahozzák az életbe a rég porrá lett világokat.


                                                              Boldog születésnapot! :)