Fic...illetve vmi hasonló

Fogalmam sincs, hogy mi ez... nem ismerek magamra xD Reggel, amikor felébredtem, valamiért eszembe jutott Ciel báli ruhája, aztán megfogalmazódott a fic ötlete a fejemben. Aztán reggeli közben megírtam (ezért díszítik tejcseppek a füzetemet -.-) Gyakorlatilag az utolsó mondat kedvéért firkáltam össze ezt a valamit...á, mindegy, nem dumálok.

Mert így is történhetett volna a "Ciel cuki lány lesz" rész ;) Jó olvasást :3

                                                A jó megoldás

Ciel maga sem tudta hogyan képes abban a lehetetlen ruhában, rózsaszín ruhában olyan gyorsan lerohanni a kőlépcsőkön, anélkül, hogy bolondot csinálva magából, gurulva tette volna meg az út nagy részét.

Miközben azon igyekezett, hogy szoknyáját dühében ne rántsa fel illetlen magasságokba, megpróbált a mögötte siető komornyikjának halk lépteire koncentrálni. A módszer hatásos volt: amikor leért a lépcső aljára, fogalma sem volt róla, hogy hányan súgtak össze megbotránkozva a háta mögött.

- Fia…khm, kisasszony, mégis hova megy?- kérdezte Sebastian a tőle szokatlanul gyors tempóban haladó nemes nyomába szegődve. Ciel elégedetlenül horkant fel:

- Egy olyan helyre, ahol nem kell attól tartanom, hogy egy szőke bájgúnár megerőszakol a puszta tekintetével.

Bár a fiú hallotta Sebastian gúnyos kuncogását, úgy döntött, hogy nem vesz róla tudomást. Hosszú, ruganyos léptekkel haladt előre a kastély tágas kertjében, ráébredve, hogy amikor belepasszírozták a fűzőbe még fogalma sem volt róla, hogy mi vár rá.

Kisvártatva észrevett egy meglehetősen ízléstelen, furcsa szobrot ( Prométheuszt ábrázolta, aki féltérdre ereszkedve kínálta fel magát az ezúttal női alakba bújt keselyűnek) és leült a talapzatára. Néhány mély szippantás után az esti levegőből, Ciel lényegesen jobban érezte már magát, de továbbra sem akaródzott visszamennie a bálterembe, ahol a vikomt várt rá.

- Hogy lehet valaki ekkora…- A nemes újdonsült nyugodtságának hála elharapta a mondat végét, így nem hagyta el egy rangjához méltatlan káromkodás a száját.

- Nem hittem volna, hogy elmenekül, kisasszony. – Sebastian gúnyosan mosolygott, erőteljesen megnyomva az utolsó szót.

- Ne hívj így- morogta a nemes dühösen markolva a ruhájába- Ez a nevetséges öltözék, ez a nevetséges haj… ha az őseim így látnának…- Ciel dideregve összébb húzta magát. Hirtelen lehűlt az este… vagy csak az ő testén futott végig a hideg?

- Pedig remek hölgy lenne önből, Fiatalúr- jelentette ki Sebastian továbbra is a gúny félreismerhetetlen kifejezésével az arcán.

Ciel már éppen nyitotta a száját, hogy visszaszóljon valami csípőset, amikor nem messze tőlük felhangzott a jól ismert, trillázó hang:

- Kis vörösbegyem, merre vagy? Miért repültél el, drágaságom?

 A fiatal nemes úgy érezte, mintha a vér is megdermedne az ereiben. Hát még mikor a komornyikjára nézett, aki várakozásteljes, kissé kárörvendő tekintettel pillantott vissza rá.

Ciel tudta, még ha  azonnal el is kezdene futni, a vikomt egész biztos észrevenné és az ő perverz fantáziájával játékként értelmezné az egészet.

Hiába, csak egy lehetősége maradt.

- Csinálj valamit! – sziszegte Sebastiannak. Ami ezután történt, a nemes számára óráknak tűnt, noha talán egyetlen perc sem volt. Az izzó szemű démon, finoman megragadva gazdája karját, magához rántotta őt és mielőtt a nemes tiltakozhatott volna ajkát az ajkára tapasztotta.

Ciel érezte, ahogy a különös melegség szétrobban a belsejében. Sebastian, átkarolva gazdája derekát, finoman  közelebb húzta őt magához, miközben még jobban elmélyítette kettejük csókját.

Amikor a vikomt a szoborhoz ért, csak egy szenvedélyesen csókolózó szerelmespárt látott, bár a hölgyet nem tudta rendesen szemügyre venni. Tapintatosan, csendben továbbment, azon tűnődve, hogy vajon az ő kis vörösbegye merre bújhatott el.

Ahogy elhaltak a léptei, Ciel összeszedve minden megmaradt erejét, eltaszította magától a démont.

- Más megoldás nem jutott eszedbe?- kérdezte égővörös arccal.

- Más megoldás igen- felelte Sebastian végignyalva fölényes mosolyra húzódott száját- De ennél élvezetesebb nem.

Valaki... vélemény? *esőbe kitett kutyatekintet*