A film

Ahogy az már gondolom mindenkihez eljutott, 2013 vége felé jön a Kuroshitsuji live-action, főszerepben Mizushima Hiroval ( a képen).  Most jutottam el odáig, hogy összegezzem, amit eddig tudunk, némi ( ez Kiddy nyelven sokat jelent ) saját véleménnyel. ;)

Magyar összefoglaló: katt ( köszönöm szépen, Alice :D) 

A bejegyzés, amibe összegyűjtöttem a reakciókat: katt

Egy angol forrás : katt

Az utóbbinak gyakorlatilag az a lényege, hogy Mizushima Hiro már 3 éve semmilyen filmben nem szerepelt, ezt a szerepet pedig főleg a producer lelkesedése miatt fogadta el, aki ellentmondást nem tűrőn jelentette ki, hogy csakis ő játszhatja el. 
Áprilisban kezdik forgatni, és még ez évben bemutatják.

Maga a sztori 130 évvel a manga befejezése után játszódik, egy teljesen új történettel, új Ciellel, új mindennel... :/ ( Keressetek magatoknak új ficírókat is, oké? Szerintem ez sokaknál kiverte a biztosítékot...)

Mizushima Hiro: 
Eleinte furán néztem rá a göndör haja miatt, ami valahogy nem passzolt Sebbyhez. ( Egyébként Maddy és kuro-mai is így gondolta xDD lásd: az animációikat) De úgy gondoltam, hogy mivel egy előre ítélkező, megvetően ciccegő nyuszi vagyok ( igen, nyuszi) adok neki egy esélyt és megnézem hogyan is alakít komornyikot a Mei-chan no shitsujiban.

Előre leszögezném: nem vagyok nagy live-action, japán film rajongó, párat láttam csak és nem mindet végig :/  A Mei- chan no shitsujiról viszont azt gondolom, hogy remek pihentető, nagyon sokat nevettem rajta és a néha-néha megtörténő túljátszás is elviselhető volt. :) Hiro-sensei, senpai, sama ( nem igen tudom, hogy melyiket használjam xD) egész édes komornyik volt. 

És most jön a lényeg: az édes ötezerszer aláhúzva. Mert bármennyire is tetszetős volt, ahogy játszotta a komornyikot, valahogy nem igazán tudom elképzelni Sebastian szerepében. Sebastian ugyanis alattomos, megvető, fölényes, pont olyan, amilyennek egy kétezer valahány éves démonnak lennie kell (Kéti... már megint elfelejtettem a pontos évszámot :'D) 

Sebastiant  sunyin mosolyogva kell eljátszani úgy, hogy a színész pórusaiból áradjon minden korábban felsorolt, elvárt tulajdonság. És még mielőtt azt mondanátok, hogy maximalista vagyok (ami egyébként teljesen igaz  -.-") leszögezném, hogy Yuya-senseinek a musicalben, ha nem is végig, de egyszer-egyszer sikerült teljesítenie ezt. Olyankor összeborzongtam és azt mondtam: igen, ez az igazi Sebby!

Szóval majd meglátjuk, hogy Mizushima Hiro mennyire tud azonosulni kedvenc démoni komornyikunkkal. Igazából szerintem, ha nagyon keményen dolgozik, menni fog neki :) Reménykedjünk :) / Nézzétek meg a Mei-chan no shitsujit, már csak a helyzet miatt is ;)/ 


A sztori:
Teljesen új. Minden. 130 évvel minden után. 130 évvel a csodálatos viktoriánus környezet után, a kifinomult elegancia után, a kissé sötét, mégis fantasztikus légkör után. Nem dühös vagyok, hanem meglepett. Ahhoz, hogy ezt megcsinálják bátorság kellett, nem is kevés. Mindegy. Ehhez igazából nincs olyan sok hozzáfűznivalóm, szerintem a tény magáért beszél.
130 évvel....LOL

Szóval erről egyelőre ennyit. Ha lesz bármi új info, megosztom veletek. Ha ti találtok valamit, lécci tegyétek ugyanezt. :) Az én helyzetem mindenesetre biztosítva van. Tin, Kéti és én már megbeszéltük, hogy amint kijön a film, zsepikkel felszerelkezve, együtt megnézzük. Úgy csak kibírjuk ;) 

Új fejezet

Kijött a manga 77. fejezete, ami engem teljesen meglepett, ugyanis kiment a fejemből, hogy mostanára várható. ( Talán ez egy jel, hogy kezdem unni az arcot?)

Ezt a képet pedig Yana-senseitől kaptuk *.* Egyszerűen imádom a színeit, a kompozícióját, mindent !!!

SPOILER

Az ilyen fejezetekre szokták mondani, hogy édes kis semmiség :/ Érdemi előrelépés nem nagyon történt, de azért nem mondhatnánk, hogy nem voltak benne pozitívumok :D Aranyos fejezet volt, tökéletes arra, hogy ellazuljunk, de amikor sorozatban ilyenek jönnek, az nem túl kellemes.

 - Cheslock *.* Imádom a srácot, teljesen belopta magát a szívembe! Annyira édes :D 

- Violet: mostanában kicsit elfelejtettem, hogy miért az egyik kedvenc szereplőm és miért írtam rá a karomra nemrég lila tintával a nevét :D Most eszembe juttatta: az a gigantikus kép a fűben!!! Hatalmas!! Imádlak Gregory!!!!!

( Tin, Kéti, ha egyszer eljutunk egy ilyen meccsre, egy verset fogunk írni a fűbe!!!)

- Ciel és az a lenéző tekintet, amit Bluerre vetett... ez az én arrogáns kis shotám :D

- Sebby és a zenekar... LOL ügyes, de még mindig messze van attól a zseniális megoldástól, amit Cieltől vártam :/ Lehet, hogy csak én vagyok telhetetlen...

- Edward... ugyanaz a helyzet, mint a hugoddal. Megszerettelek ... nagyon remélem, hogy egy nap majd megengeded, hogy írjak veled egy ficet :)

Live-action?!

Ez a bejegyzés FOLYAMATOS SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! ÁLLANDÓAN BŐVÜL!!!

( az egész kuro univerzum ezzel foglalkozik)

A Kuroshitsujiból live-actiont csinálnak! A Funtom's candy is ezzel van tele (jobb oldalt, az olvasnivalónál megtaláljátok a linkjét)

Innen indult ki minden.

Nagyon remélem, hogy csak vaklárma...

Aki tud vmit, lécci szóljon!!!

Yana-sensei reakciója: katt (aki tud japánul, lécci fordítson!!) 

Az angol kuro fórumon oldalakon keresztül tárgyalják: katt

És itt van Maddi hihetetlenül találó animációja a dologhoz: katt

És kuro-mai képe:

Összesítés

Na, most minden fontos infót egy helyen. :)

Először is: lezárult a szavazás! Az volt a kérdés,hogy vajon yaoi vagy nem yaoi a kuro. Azok nyertek (igaz, hogy csak egy leheletnyi előnnyel ) , akiknek teljesen mindegy :D Igazatok van, végülis a történet fantasztikus az egyébként csodálatos, pairingelésért sikoltó Ciestian páros nélkül is... *nyakon önti magát egy vödör hidegvízzel* Bocs, én már csak egy ilyen Ciestian fangirl vagyok xD

Másodszor: fedjétek fel magatokat Kuro cpsek! Olyan szívesen tennék fel egy kuro cpssel készült interjút a blogra ... Dobjatok meg egy üzenettel: cronina@freemail.hu és egy képpel a cptekről :D Szerkesszük együtt a blogot!

És végül, utoljára hagytam a számomra talán legfontosabb hírt: már elég régóta nézegetem vágyakozva a BBC-s Sherlock fandomot, de most végre rászántam magam, hogy csináljak egy blogot a nemsokára remélhetőleg megszülető Sherlockos irományaimnak. Egy már fenn is van ;)

Itt megtekinthető, és nagyon nagyra értékelném, hogyha azok, akik ismerik ezt a zseniális sorozatot, esetleg figyelemmel követnék a blogomat, megdobva néha-néha egy véleménnyel *blush*

És elejét véve minden ilyen gondolatnak: eszem ágában sincs itt hagyni a kuro fandomot, nagyon sokat kaptam tőle :D Szóval mindkét fandomot imádom ;) ( A kurot picit jobban xD)

Vincentes dumák

Wow, nézz az arcodra...ki sérült meg még a balesetben? 

Hogy kerültél ide?Valaki nyitva hagyta a ketrecet?

Van egy jó fegyvered a gonosztevők ellen... az arcod.

Ma rád gondoltam... egy állatkertben jártam.

Egy kísértetházba mentél? Munkát ajánlottak?

Mégis mitől vagy ilyen buta? Bármitől is ... működik.

Az arcod... micsoda kellemetlenség.                             

És a kedvencem (xD) : 

Isten engem szépnek teremtett. Veled mégis mi a franc történt?

Drabble

                                                               

Pici Drabble, amit ez a kép ihletett meg. Az én drága Kétimnek ajánlanám, mert úgy láttam, hogy bántja valami... Szejetlek, Kéti! <3 Remélem tetszik :)

Ciel nem hitte volna, hogy életének két oldala ilyen groteszk módon fog keveredni egymással. A színház egyik páholyában ült, mellette a hozzásimuló menyasszonyával, és –ó, az irónia- a Faust II. felvonását figyelte.

Fájdalmasan sóhajtott fel. Amikor pár nappal korábban megígérte Lizzynek, hogy elmegy vele színházba valamelyik este, fogalma sem volt róla, hogy milyen lehetetlen helyzetbe fog kerülni. Annyi színdarab közül éppen a Faustra ültek be! A Faustra!

Az amúgy is kínos helyzeten csak tovább rontott, hogy Lizzy egyfolytában megjegyzéseket tett, no, nem a darabra, vagy a színészi játékra, hanem egyenesen Mefisztóra.

„ Milyen gonosz! Olyan öntelt… egyáltalán nem szimpatikus. Igazán elengedhetné szegény Faustot.”

És amikor ezekre válaszul felhangzott a mögöttük ülő Sebastian halk, alig hallható kuncogása, Ciel olyan mélyre süppedt a székében, amilyen mélyre csak tudott és azért fohászkodott, hogy nyíljon meg alatta a föld.

Így teltek a percek és ahogy haladt előre a történet, a fiatal nemes egyre inkább úgy érezte, mintha fojtogatnák. Végül, amikor Lizzy szóvá tette, hogy Margit nem ismeri fel elég gyorsan a szerelmére leselkedő fenevadat, Ciel egyszerűen felpattant és az ajtó felé indult, gondosan kerülve komornyikja pillantását.

- Hova mész? – kérdezte Lizzy tágra nyílt szemekkel.

- Megyek és keresek egy magas épületet, hogy levethessem magam róla- akarta mondani a nemes, de ehelyett csak egy bátorító mosolyt vetett a lányra és kisétált.

- Milyen ostoba szituáció…- motyogta, miközben fejét nekitámasztotta a folyosón található, furcsa márványszobor hűvös talapzatának. Igen, pontosan erre volt szüksége: arra, hogy kicsit lehűtse magát.

Bár hallotta a mögötte felhangzó ismerős, macskaszerű lépteket, nem fordult meg, ezért nem tudta először beazonosítani azt az elképesztően sima valamit, ami az arcához simult. Bágyadtan pillantott felé a szeme sarkából, és akkor…

- Te meg…- Olyannyira megdöbbent, hogy mozdulni sem tudott. A sima, puha valami, ami hozzátörleszkedett, komornyikja elégedett arca volt.

- Ne aggódjon Bocchan- súgta a férfi, pajkos kacsintással kísérve szavait- Én egyértelműen jobb vagyok, mint Mefisztó… lényegesen többet nyújtok önnek… csakis önnek.

Kesztyűs kezével finoman a fiú álla alá nyúlt, ezzel belesodorva őt egy mély, mégis könnyed csókba.

Ciel már nem érezte időpocsékolásnak az estét…

    

Egoista dumák

Egoista Sebby dumák.. ja, bocs. Khm, Sebby dumák xDD

És egy chat jobb oldalt! Írjatok bele nyugodtan :3 megtetszett

Bocs. Nem tudtam, hogy a szüzességed akarod.

Jól néznél ki.

Ha te, én lennél.

Hogy hívnak?

Tökély.

                                                      

                                                          Ezt szerintem nem kell fordítani xDD

Ezt se xDD Egyébként ez a kedvencem :DD

Meleg van?

Elmegyek.

Fic...illetve vmi hasonló

Fogalmam sincs, hogy mi ez... nem ismerek magamra xD Reggel, amikor felébredtem, valamiért eszembe jutott Ciel báli ruhája, aztán megfogalmazódott a fic ötlete a fejemben. Aztán reggeli közben megírtam (ezért díszítik tejcseppek a füzetemet -.-) Gyakorlatilag az utolsó mondat kedvéért firkáltam össze ezt a valamit...á, mindegy, nem dumálok.

Mert így is történhetett volna a "Ciel cuki lány lesz" rész ;) Jó olvasást :3

                                                A jó megoldás

Ciel maga sem tudta hogyan képes abban a lehetetlen ruhában, rózsaszín ruhában olyan gyorsan lerohanni a kőlépcsőkön, anélkül, hogy bolondot csinálva magából, gurulva tette volna meg az út nagy részét.

Miközben azon igyekezett, hogy szoknyáját dühében ne rántsa fel illetlen magasságokba, megpróbált a mögötte siető komornyikjának halk lépteire koncentrálni. A módszer hatásos volt: amikor leért a lépcső aljára, fogalma sem volt róla, hogy hányan súgtak össze megbotránkozva a háta mögött.

- Fia…khm, kisasszony, mégis hova megy?- kérdezte Sebastian a tőle szokatlanul gyors tempóban haladó nemes nyomába szegődve. Ciel elégedetlenül horkant fel:

- Egy olyan helyre, ahol nem kell attól tartanom, hogy egy szőke bájgúnár megerőszakol a puszta tekintetével.

Bár a fiú hallotta Sebastian gúnyos kuncogását, úgy döntött, hogy nem vesz róla tudomást. Hosszú, ruganyos léptekkel haladt előre a kastély tágas kertjében, ráébredve, hogy amikor belepasszírozták a fűzőbe még fogalma sem volt róla, hogy mi vár rá.

Kisvártatva észrevett egy meglehetősen ízléstelen, furcsa szobrot ( Prométheuszt ábrázolta, aki féltérdre ereszkedve kínálta fel magát az ezúttal női alakba bújt keselyűnek) és leült a talapzatára. Néhány mély szippantás után az esti levegőből, Ciel lényegesen jobban érezte már magát, de továbbra sem akaródzott visszamennie a bálterembe, ahol a vikomt várt rá.

- Hogy lehet valaki ekkora…- A nemes újdonsült nyugodtságának hála elharapta a mondat végét, így nem hagyta el egy rangjához méltatlan káromkodás a száját.

- Nem hittem volna, hogy elmenekül, kisasszony. – Sebastian gúnyosan mosolygott, erőteljesen megnyomva az utolsó szót.

- Ne hívj így- morogta a nemes dühösen markolva a ruhájába- Ez a nevetséges öltözék, ez a nevetséges haj… ha az őseim így látnának…- Ciel dideregve összébb húzta magát. Hirtelen lehűlt az este… vagy csak az ő testén futott végig a hideg?

- Pedig remek hölgy lenne önből, Fiatalúr- jelentette ki Sebastian továbbra is a gúny félreismerhetetlen kifejezésével az arcán.

Ciel már éppen nyitotta a száját, hogy visszaszóljon valami csípőset, amikor nem messze tőlük felhangzott a jól ismert, trillázó hang:

- Kis vörösbegyem, merre vagy? Miért repültél el, drágaságom?

 A fiatal nemes úgy érezte, mintha a vér is megdermedne az ereiben. Hát még mikor a komornyikjára nézett, aki várakozásteljes, kissé kárörvendő tekintettel pillantott vissza rá.

Ciel tudta, még ha  azonnal el is kezdene futni, a vikomt egész biztos észrevenné és az ő perverz fantáziájával játékként értelmezné az egészet.

Hiába, csak egy lehetősége maradt.

- Csinálj valamit! – sziszegte Sebastiannak. Ami ezután történt, a nemes számára óráknak tűnt, noha talán egyetlen perc sem volt. Az izzó szemű démon, finoman megragadva gazdája karját, magához rántotta őt és mielőtt a nemes tiltakozhatott volna ajkát az ajkára tapasztotta.

Ciel érezte, ahogy a különös melegség szétrobban a belsejében. Sebastian, átkarolva gazdája derekát, finoman  közelebb húzta őt magához, miközben még jobban elmélyítette kettejük csókját.

Amikor a vikomt a szoborhoz ért, csak egy szenvedélyesen csókolózó szerelmespárt látott, bár a hölgyet nem tudta rendesen szemügyre venni. Tapintatosan, csendben továbbment, azon tűnődve, hogy vajon az ő kis vörösbegye merre bújhatott el.

Ahogy elhaltak a léptei, Ciel összeszedve minden megmaradt erejét, eltaszította magától a démont.

- Más megoldás nem jutott eszedbe?- kérdezte égővörös arccal.

- Más megoldás igen- felelte Sebastian végignyalva fölényes mosolyra húzódott száját- De ennél élvezetesebb nem.

Valaki... vélemény? *esőbe kitett kutyatekintet*

Még mindig...

Megint unatkoztam xD (vagy inkább még mindig) úgyhogy fárasztom a népet...

öhm...izé...unakoztam

Unatkoztam. És ha én unatkozok, abból nem csak semmi jó, de semmi értelmes sem sül ki...

Fanficajánló

Eheti fanficajánló

Cím: Continue endlessly 

Író: Darksister

Olvasható: itt

Nagyon szép, különleges történet, csodálatosan árnyalt érzelmekkel. Azoknak ajánlom, akik nem félnek egy gyönyörűen kivitelezett, érzelmi hullámvasúttól :) 




                                                                   

B.Ú.É.K.

Ki az a hülye, aki január harmadikán ír újévi ficet? Hát Kiddy xDD

Bénaság, de azért sztem elviselhető.

Ciel elmélázva nézegette az íróasztalán terpeszkedő papírkupacot. A fiatal nemes pontosan tudta, hogy a délelőtti tárgyaláson mindet kívülről kellene fújnia, de egyszerűen nem tudta rávenni magát a cselekvésre. Menyasszonya korábbi villámlátogatása teljesen leszívta az energiáit, akárcsak a szolgák egész napos, túlzott izgatottsága.

„ Miért kell az Időnek állandóan haladnia? Miért nem fagy meg?”- futott át Ciel fején a furcsa gondolat, ahogy tollával egykedvűen ütögette az asztalt.

 Odalentről tompán felhallatszott a három szolga vidám ünneplése.

„ Vajon Sebastian merre van?”- tűnődött Ciel, de jóformán végig se gondolta a helyzetet, máris meghallotta az ismerős kopogtatást.

- Gyere… úgyse tudnálak visszatartani- motyogta a nemes, mindenféle érdeklődés nélkül figyelve belépő komornyikját, aki mosolyogva közeledett a gazdájához.

A démonnak rengetegféle mosolya volt: a mostani a könnyed eleganciát egyesítette a tisztelettel és egy leheletnyi fölényességgel.

Ciel utálta.

- Mit akarsz?- mordult a démonra.

- Talán megzavartam valamiben?- Sebastian pillantása a hatalmas papírkupacra, majd mestere tollára siklott. Szemeiben hitetlenkedő, ördögi szikra gyúlt.

Ciel ezt is utálta.

- A holnapi tárgyaláson gondolkoztam- morogta nem kevés bosszúsággal a hangjában, mely egyértelműen annak szólt, hogy leleplezték- Elkezdtem kidolgozni a stratégiát.

- Értem, ez esetben elnézését kérem. – Sebastian mindezt egy szemernyi megbánás nélkül mondta, miközben egy letakart tálcát tett gazdája asztalára, ami korábban- erre Ciel esküdni mert volna- sehol sem volt.

A fiatal nemest elfutotta a méreg, hiszen még kapcsolatuk legelején megtiltotta a látványos varázslást a démonnak. Kérdőre akarta vonni, de Sebastian pajkos arckifejezése beléfojtotta a szót.

- Ejnye, Fiatal úr, milyen morcos ma este. Csak nem elfelejtette, hogy milyen nap van?

- Hogy milyen…- Ciel villámgyorsan lerázta magáról a döbbenetet. Elégedetlenül csattant fel- December 31. Mi van vele?

- Semmi, igazán semmi…- kuncogott a démon, majd egy elegáns mozdulattal leemelte a hófehér szövetet a tálcáról, egy pezsgősüveget és két poharat tárva a gazdája elé.

A hirtelen beállt csendet Ciel törte meg:

- Te most… szórakozol velem?- kérdezte hitetlenkedve, szemét le nem véve a poharakról.

- Eszem ágában sincs, Fiatal úr. – Sebastian elnéző mosolyt vetett a fiúra és lassan teletöltötte mindkét poharat gyöngyöző pezsgővel. Az egyiket ő maga emelte fel, míg a másikat a gazdája felé tolta- Pusztán úgy gondoltam, hogy mi is ünnepelhetnénk.

- Mégis mit? – Ciel váratlanul támadt dühvel pattant fel. Egy sarokba szorított áldozat kétségbeesett haragja volt ez- Mégis mit ünnepelnék? Hogy még mindig nem sikerült bosszút állnom? Vagy megünnepelhetném az újabb évet, amikor ismét kutya leszek a Királynő pórázán! Neked… neked persze van okod ünneplésre- némiképp lehiggadva, megvetően mérte végig a férfit- Közelebb kerültél… ahhoz. Mondd, élvezed, hogy szórakozhatsz velem?

Sebastian kifürkészhetetlen arccal válaszolt, kérdésre kérdéssel:

- Mondja, Fiatal úr, az emberek mit ünnepelnek ilyenkor? Az elmúlt vagy az elkövetkezendő évet?

Ciel szemeiben megcsillant valami: a felismerés szikrája. Kezdte érteni, hogy hova akar kilyukadni a komornyikja.

- Akkor mi csak az elmúltévet ünnepeljük- mosolyodott el Sebastian- Annak, hogy a kilátástalan jövőt ünnepeljük amúgy sincs sok értelme.

Ciel egy pillanatnyi habozás után megragadta a poharát és magasra emelte.

„ Ünnepeljük azokat a perceket, amiket együtt töltöttünk.”

A két pohár koccintása olyan volt, akár a halk csengettyűszó.

„ És ne törődjünk a jövővel, ami az egyikünket elpusztítja.”

Boldog Új és Volt Évet!

ÚJ FICÍRÓ!

Egy új ficíró érkezett a Kuro kategóriába, méghozzá nem is akármilyen *.* 

Olvassátok: itt!

Üdv itt Mist ;)

Lassú felemésztés

Az angol kuros fórumot olvasgatva bukkantam rá erre a teóriára, ami választ ad egy-két kérdésre, ugyanakkor fel is vet egy pár újat.

Alaphelyzet: Azt mindenki látja (még az is, aki becsukja a szemét, mert nem akar szembesülni vele), hogy Ciel szépen-lassan kezdi levetkőzni az emberi énjét. Egyre sötétebb, egyre démonibb, egyre kegyetlenebb... egyre kevésbé hasonlít emberre.


Teória: Sebastian szépen, fokozatosan kiszívja Ciel lelkét, az emberségével együtt.

Ellenvetés: Nekem nincs, hacsak nem az, hogy ez talán ütközik Sebastian erkölcsével.

Kegyelemdöfés: Lehet választani... ez, vagy a féldémon Ciel teória :/


Vélemények? Csak bátran :)

Lizzy cp

Gyönyörű! *.*