Eljött! Mert valljuk be, mind tudtuk, hogy egyszer el fog jönni...
Csak egy fekete csuklyát látsz, ami eltakarja az arcom. Csak ennyit.. mert én nem akarom, hogy megtudd ki vagyok. El sem tudod képzelni hányszor és hányszor sértették fel fekete karmok a lelkemet. Hányszor és hányszor tapostak végig az érzéseimen a fekete cipők. Hányszor és hányszor gúnyoltak megvetően fekete ajkak.
És én ezek után egy fekete köpeny mögé rejtőzöm... ironikus.
Az iskola sem más. A napfény ragyogása itt is ugyanúgy bánt, a boldogság ugyanúgy sért, s te ugyanúgy messze vagy. Mégha mellettem állsz is, mégha meg is fogod a kezemet, ujjaidat az ujjaim közé fonva, akkor sem kerülsz közelebb hozzám.
Nem a te hibád. Én zártam be az ajtót, ami a szívemhez vezet.
És te ezek után mégis azt akarod, mutassam meg ki is az a Gregory Violet.
Hát rendben! Fordítsd el a tekinteted az arcomról és vess egy kósza pillantást a rajzaimra. Látod őket? Érzed őket? Hallod őket?
Azok ott a lelkem darabjai...
Jó tudom, hogy pici, de vélemények?
Ui.: Aki nem tudná kiről szól, Gregory Violet egy nemrég debütált mangaszereplő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése