2012. augusztus 11., szombat

Szösz




 Van, aki örül ennek, van aki kevésbé, de úgy döntöttem, hogy ezentúl a félresikerült írásokat 
( amik a füzetemben nem érik el az egy oldalt) ide fogom feltölteni szöszként :) Jó olvasást és a kritikák itt is kellemesen érintenének :) Öhm, és ezek nem találkoztak a lektorommal, szóval bocsánat a hibákért :)

                                                                        

                                                                  Édesség

Sebastian egykedvűen díszítette a tortát, aminek egy szelete arra ítéltetett, hogy az ifjú Ciel Phantomhive teája mellé szolgálják fel, a többi pedig a kétbalkezes szolgák falánkságának kiszolgálására született.

A komornyik nem élvezte túlságosan ezt a fajta munkát, lévén, hogy értetlenül állt az emberek étkezése előtt, kissé feleslegesnek tartotta. Mégis...

Valamiért az az érzése támadt, hogyha Ifjú Gazdájáért kell elviselnie ezt az unalmat és a tudatot, hogy az emberek az ilyen dolgokat finomnak tartják, nos, akkor már nem is tűnt olyan nagy tehernek a süteménykészítés. Sőt!

Különös elégedettséget jelentett számára, hogy a gazdáját, mégha csak pár pillanatig is, de boldoggá teszi az az édesség, amit ő készített.

Sebastian nem igazán volt hozzászokva ahhoz, hogy alkosson valamit. Pusztítani? Miért ne? Lemásolni, amit más hozott létre? Mi sem egyszerűbb!

De alkotni...

A démon gyakorlott mozdulatokkal vágott le egy szeletet a tortából és egy tányérra téve, ruganyos léptekkel indult mestere dolgozószobája felé.

„ Miért is fektetek ennyi energiát az édességkészítésbe? Egyszerűbb sütemények is tökéletesen megfelelnének.”

Valósággal még fel sem tette a kérdést magában, már pontosan tudta rá a választ.

- Bocchan, itt az ötórai tea ideje.

A fiatal nemes fáradtan nézett az eléje tett csészére és a szelet tejszínhabos tortára. Egyértelműen látszott, hogy melyik gyakorolta rá a nagyobb hatást.

Egy korty tea után kíváncsian vett szájába egy falat tortát. Királykék tekintete elbűvölve csillant fel...

Igen, Sebastian ezért a hirtelen előtűnő, majd azonnal elenyésző csillogásért dolgozott olyan keményen. Ezért keresett egyre nehezebb és nehezebb recepteket és ezért töltött órákat a díszítéssel. Tudta, hogy dícséretet nem fog kapni és mégis...

- Bocchan, óhajt még egy szeletet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése