Sok boldog születésnapot Katie! 


Legelőször is gyönyörűen elásom magam egy cuki lyukba, ugyanis bár Katienek a blogján is fent van, hogy szülinapos, de én simán elsiklottam felette és tőle kellett megtudnom... 


Na, szóval sok boldog születésnapot!!! 


A képen kívül( fent), amin csak a szöveg az én munkám, mert a rajztudásom a pálcikaemberkékig terjed ( amik igencsak cukira sikerülnek :P) egy szösszenetet is hoztam neked... a minősége megmutatja, hogy mennyi időt vett igénybe a készítése *zavart nevetgélés* 


Azért remélem tetszeni fog, neked írtam és úgy sejtem ( remélem jól), hogy vagy elég perverz a végéhez :D

- Bocchan?- Sebastian kérdő tekintettel lépett közelebb komor mesteréhez, akit – legalábbis látszólag- teljesen lekötött, hogy a dolgozószobája ablakából látszó tájon pihentesse a pillantását.

Tudta, hogy boldognak kellene lennie ezen a napon, hiszen az lenne a természetes, de...

Fáradtan lehunyta a szemeit.

Ez a nap olyan emlékeket hozott elő, amiket ő korábban felejtésre ítélt, fájó, soha be nem gyógyult sebeket végigtépve a lelkén. A leggyönyörűbb kínzás, a legtökéletesebb fájdalom, a legégetőbb haldoklás...

Igen, ma volt Ciel Phantomhive születésnapja, és egyben az a nap, melyen örökre elvesztette a szüleit.

Nem tudott mosolyogni, mert még a leghalványabb mosolyt is bűnnek tartotta. Tudta, hogy senki sem tenne neki szemrehányást, mégis ódzkodott a vidámság puszta gondolatától is. Így inkább engedte, hogy a fájdalom és a szomorúság ezen az egyetlen napon szabadon garázdálkodhassanak a lelkében, felkavarva a gondolatait, kiülve az arcára, sötét, már- már gyermeki árnyékot vetve rá.

Ezt a szokatlan árnyékot vette észre Sebastian és amint tudatosult benne, hogy mivel áll szemben azonnal szóvá tette, hogy a mesterének legyen lehetősége megmagyarázni. Tudta, hogy milyen fontosnak tartja az ereje fitogtatását, ezért lepődött meg annyira a hűséges komornyik, amikor az ifjú nemes nem használta ki a váratlan és ritka ajándékot.

Továbbra is némán, szótlanul nézte a hóval fedett kertet.

„ Ez nem vall rá.” Sebastian aggódva vonta össze a szemöldökét. Bármilyen furcsán is hangzik... fájt neki, hogy gazdáját ilyen állapotban kell látnia.

- Mindig ugyanaz... az egész egy hatalmas klisé- törte meg Ciel a feszült csendet, ami kezdett fojtogatóvá válni, mind a démon, mind az elkeseredett gyermek számára.

Sebastian érdeklődve kapta fel a fejét:

- Ezt mégis hogy érti, Bocchan?

- A születésnapom- hangzott a halk felelet- Elizabeth beállít ide egy egész hegynyi ajándékkal, megpróbál felvidítani, de az egésznek az lesz a vége, hogy ő jól szórakozik, én pedig megveregetem a vállam, hogy ismét sikerült elviselnem.

- Ez nem feltétlenül a kisasszony hibája- kuncogott a komornyik- Az ön hozzáállása is lehetne kissé lelkesebb.

- Talán majd jövőre.- Az ifjú gróf megengedett magának egy kimerült sóhajt.

Sebastian éles elméjében hirtelen egy érdekes gondolat öltött alakot. Régóta motoszkált már benne, de ez volt az első eset, hogy nem nyomta el. Ajkai pajkos mosolyra húzódtak, ahogy eldöntötte: nem halogatja tovább.

Ellentmondást nem tűrő mozdulattal támaszkodott meg az asztalon, pokolvörös tekintetét mélyen gazdája királykék tekintetébe fúrva.

A fiatal nemesnek még megszólalni sem volt ideje.

- Bocchan, mit szólna, ha ezt a születésnapját kissé különlegesebbé tennénk?

- Mégis...

- Bízzon bennem!- Szakította félbe a komornyik, fittyet hányva ezzel minden illemszabályra, de egyáltalán nem bánta. Mesterével közösen fognak ma este megszegni egy halom ostoba, emberek által felállított törvényt, amikhez képest ez az apró szabály nevetve eltörpült.

- Csak engedje, hogy vezessem- folytatta továbbra is szélesen mosolyogva.

Ahogy Ciel bátortalanul fordította félre a fejét, a démon tudta, hogy nyert ügye van. Phantomhive grófja túlságosan régen vágyott már egy kis melegségre a kínzásnak is beillő ünneplések alatt, Sebastian pedig ezt most az előnyére fordította.

Ahogy kinyújtotta a gyermek felé a kezét, hogy eltüntesse a félelmét, akaratlanul is ellágyult a tekintete. Ez a gyönyörű, ébenfekete éjszaka csakis azért borult rájuk, hogy elrejtse bűnüket a földhözragadt emberek elől... hogy ez a bűn mindennél édesebb lehessen.

Gyengéd mozdulattal hajolt közelebb a fiúhoz, elégedetten merülve el a ködben, mely lassan az elméjére telepedett:

- Boldog születésnapot Bocchan!