Monoshitsuji~ avagy a II. évad

Nos, ahogy azt már korábban ígértem, ezúttal a sokakat megosztó II. évadról fogok írni, ismét csak saját véleménnyel megspékelve.

Kezdjük a legelején: féltem tőle és ez nagyban meghatározta a későbbi kapcsolatunkat. Amikor véget ért az I. évad, könnyeimet nyelve, elátkozva a rendezőket és gyakorlatilag mindenkit ezen a világon, aki csak élt és mozgott, meghallottam, hogy van II. is. Az első benyomásom ez volt: Mégis hogy? Hiszen a Kuroshitsuji Ciel és Sebastian nélkül nem is Kuroshitsuji.... nem, tényleg nem... Monoshitsuji. 

Aztán valahol meghallgattam az openingjét, és eldöntöttem, lesz, ami lesz, megnézem! Nem túl nagy lelkesedéssel vágtam bele, hiszen úgy éreztem, megkedvelni egy másik gazdát és komornyikot árulás lenne az én ( elnézést a kisajátításért....) Bocchanommal és komornyikommal szemben.


Opening: csillagos ötös a részemről. Mind a zene mind a képi megvalósítás nagyon tetszett, úgyhogy egy kicsit megkönnyebbültem.


Amikor először találkoztam Claudedal, azt hittem, hogy Sebastian egy másik testbe bújva... ( szörnyen sajnálom, bocsánat, a mai napig szégyellem magam!!!!) Mentségemre legyen mondva, csalódott voltam. ( Ez nem a régi Sebastian... mégis mi ez? Sztepptáncol?)


Aloist egészen kedveltem... az első pár másodpercig, egészen pontosan addig, míg ki nem nyomta Hannah  szemét. ( Tulajdonképpen ez ébresztett rá, hogy Ciel viselkedése a szolgák irányában dícséretreméltóan normális... ő legalább nem nyomja ki... khm... nem fogom ismételni magam, úgyis mindenki érti)


Ahogy haladt előre a sorozat egyre inkább idegesített Alois és Claude viselkedése, és valahogy nem tudtam átérezni a fiúval történt tragédiát ( noha Ciel tragédiája az első évadból teljesen átjött, szóval nem én vagyok érzéketlen).


Claude pedig.... egyszerűen borzasztó. ( Elnézést kérek a fanoktól, nem célom senkit sem megbántani) Míg Sebastianban van valami elegáns arisztokratikus vonás, amit egyszerűen imádok, Claude-ból ez egyszerűen hiányzik. Nekem olyan üresnek tűnt a sorozat elején, a vége felé pedig azoktól a fangörcsöktől, amiket szegény Cielnek kellett elviselnie, konkrétan a hányinger kerülgetett. Értelmetlennek éreztem a karakterét. Sajnálom.... nekem nem jött át.
Amit pedig Ciellel tett, nos, azt egyszerűen képtelen voltam neki megbocsátani!


Sajnálom, nagyon előreszaladtam! Szóval, amikor Sebastian először megjelent a cuki kabátjában és megszólalt, én akkorát sikítottam, hogy mérföldekre elhallatszott! Úgy éreztem, az univerzumban lévő egyensúly újra létezik. Amikor pedig Ciel is előkerült ( miért pont egy bőrönd??????!!!!!!!) teljesnek éreztem magam, és megjelent valami ismerős légkör, amit nagyon boldogan fogadtam. :)


Az alaptörténettel semmi bajom nem volt, csak Sebastian viselkedése lepett meg. Kitalálni, hogy gazdája újra bosszút áll... picit meglepődtem, de ha logikusan végiggondoljuk tényleg nem volt más választása, azért pedig pluszpont, hogy továbbra is Ciel mellett maradt és ismét végigcsinálta az egész procedúrát. 


Nem tudom, hogy ki vette észre, de Sebastian viselkedése Ciellel szemben óriási változásokon ment át az első évadhoz képest. Olyan... gyengéd lett, elnéző, kedves, gondoskodó ( ahogy az az openingben is látszik amikor a kalapját fogja), és ez nekem nagyon tetszik. ( Egy csókjelenetet igazán beletehettek volna...)


A befejezésről csak annyit: nem tetszett, bocsi. ( Szegény Sebastian....)


Az endingek és a betétdalok nagyon jók voltak, imádtam őket, a szolgák túlságosan jellemtelennek tűntek ( még Hannah is), Claude tánca eleinte furcsa volt, de rájöttem, hogy szeretem, a két kezdeti főszereplőben csalódtam.... szóval nekem annyira nem tetszett. Ízlés kérdése, de az első évad szerintem jobb volt. Ennek ellenére voltak benne jó részek: vonatos rész, fehér szarvasos rész, fényképezős rész stb. 


Szóval jó volt ez, de úgy éreztem lehetett volna sokkal jobb is. :)